Nyisztor Ilona pusztinai csángó magyar népdal­énekes idén öt másik hölgy társaságában utazott Székesfehérvárra, hogy gyönyörű énekeiket előadják az adventi jótékonysági esten, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.

Hosszú útról érkeztek, azután, hogy a kis falu Magyar Házában ismét sok cipősdoboznyi adományt vettek át, amelyeket négy fehérvári oktatási intézményben gyűjtöttek össze számukra.

Nyisztor Ilona szívügye a magyar nyelv oktatása

Az ajándékokat mindig Nyisz­tor Ilona fogadja a segítőivel. Erről így mesélt lapunknak:

– Nagyon nagy öröm, segítség ez nekünk, mert van mit adnunk a gyermekeknek az ünnepélyes karácsonyi előadáson. Így nem nekünk kell gondoskodni arról, honnan kerítsük elő a pénzt arra, hogy minden gyermek kaphasson egy-egy ajándékot. S még oda is hozzák nekünk, csak a neveket kell ráírni a csomagokra. Az ünnepséget idén december 21-én tartjuk a Magyar Házban, mert mindig ott történnek az előadások, az iskolán kívüli programok, a magyar oktatás.

Ez utóbbi, a magyar nyelv oktatása szívügye Nyisztor Ilonának, aki sokat küzdött azért, hogy ez megvalósulhasson Pusz­tinában. A folyamat lassan húsz éve tart, s ő pozitívan látja a jövőt is.

Az általános iskolában most már az elsőtől a nyolcadik évfolyamig heti négy órában tanulnak magyarul írni, olvasni a gyerekek. Igaz, hogy a többi tárgy románul van, de már az a négy óra is nagy eredmény. S az látható: sokra viszik ezek a diákok, nagyon megszeretik a magyar nyelvet, ám jók románból is.

Az énekkart vezető Ilona azt is elmondta: a csángók szívesen dalolnak önállóan, de gyakran jönnek össze közös éneklésre is. Ez és a tánc, a zene nagy összetartó erő, ha így vannak együtt, mindenről elfeledkeznek.

Mónika már öt éve tanítja a magyar nyelvet a pusztinaiaknak

Mátyás Mónika Pusztinából származik, s oda tért vissza 2014-ben felkérésre magyart tanítani. Előtte Gyimesfelsőlo­kon járt gimnáziumba, majd Egerben végzett ének-zene tanári szakon. Nagyon örült a lehetőségnek, hogy szülőfalujában és az övéinek oktathat. A pusztinai iskola mellett a Magyar Házban foglalkozik olyan felnőttekkel, akik a szóbeli magyar tudásuk mellett szeretnék elsajátítani az írást és az olvasást. Most tíz asszonyt tanít hetente egyszer, s ez már két éve tart. Nincs nehéz dolga, hiszen a csángók beszélgetni jól tudnak, a betűknél csak az ékezetesekkel van kicsit több gondjuk. A gyerekek pedig már úgy kerülnek iskolába, hogy értenek magyarul, igaz, beszélni még nem nagyon tudnak.

Mónika már 2000 óta jár Ilonához énekelni, Fehérvárra sokadik alkalommal látogatott el, s mindig jó érzéssel érkezik.

Megszerették a nyelvet a fiatalok is

Két tanítvány Karda Dária Tímea és Katona Alina Emanuella. Tizenhat évesek, s a csíkszeredai Kájoni János Szakközépiskolába járnak. Alina kereskedelem, Dária pedig turizmus szakon tanul.

Mindkettejüknek kicsit nehéz volt a kezdet, hiszen egy kis faluból kerültek a városba, s korábban a legtöbb tárgyat románul tanulták, itt pedig magyarul oktatják őket. Mára nagyon megszerették a nyelvet, s a második tanévre megszokták és megszerették a bentlakásos iskolát is. Az osztálytársak kezdettől fogva segítették őket, és a lányok egymást is támogatták, ahogy tudták.

A fehérvári adventi esten Alina először szerepelt, Dária másodszor jött. Egyébként, más időszakban voltak már a városban és a környéken is, táborban. Ilonánál az általános iskola kezdete óta énekelnek: Alina – akinek a bátyja furulyázni tanult – kezdte előbb, aztán Dária is csatlakozott, ha már egyszer a barátnő erre adta a fejét. Az éneklés a napjaik része, több iskolai koncerten is szerepeltek már, s örömmel vettek részt a pénteki műsorban. Ott ketten, külön adtak elő egy ünnepi dalt.

A hagyományőrzők is szorgalmasan sajátítják el a magyar nyelvet

A Magyar Házban tanul írni és olvasni a két hagyományőrző, Csobán Magdolna és Szűcs Tinka is. Nagyon jó érzés, hogy járhatnak órára, Tinka most már jól olvas és ír, bár a kezdet nehéz volt. Magdolna olvasni tanult meg magyarul, másra eddig nem volt ideje.

A két asszony főleg a pusztinai adventi időszakról, a karácsonyról mesélt. Ilyentájt ugyanúgy sütnek-főznek, mint akár minálunk, járnak templomba, és sokat látogatják egymást. Igazi, falut összehozó közösségi élmény a karácsony, sok sajátos hagyománnyal.

Például: a december 24-t megelőző napon, „szenteleje” estén mennek énekelni barátokhoz, ismerősökhöz, ahol szíves vendéglátásban részesülnek. A gyermekek kapuról kapura mennek, kopogtatnak, s ahol beengedik őket, ott kapnak diót, illetve manapság inkább pénzt.

Jellegzetes ételük a galuska (töltött káposzta).

Ebbe hagyma, paprika, rizs, darált hús kerül, káposzta- vagy szőlőlevélbe csomagolva. Főznek kocsonyát, sütnek kalácsot dióval, mákkal. A szilvesztert, az új évet nem tartják annyira fontosnak, mint karácsony napjait. Templomba egész évben járnak, ám ilyenkor még többször teszik. Az adventi időszakban minden hajnalban tartanak misét, ami hat órakor kezdődik. S az ünnep környékén is van sok alkalom, ki mikor ér oda.

Magdolna és Tinka ugyancsak közel húsz éve énekelnek Ilonával. Az adventi estre az Elindul a József című éneket hozták, nagy szeretettel.

Bokros Judit

www.feol.hu