Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Decemberben Sárai-Szabó Tamás Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

Szent Család vasárnapja van. Erre az alapvető emberi közösségre tekintünk most. Isten maga áldja meg ezt a közösséget. Sokféle tapasztalatunk van a családról, jó és rossz egyaránt. A Szent Család, Jézus, Mária és József példát akar nekünk adni. Isten akaratát fölismerve és elfogadva tudunk csak boldog életet élni. Ha a családról beszélünk, kicsit mintha romantikus gondolataink lennének. A reklámok világa, a sorozatok családjai egy-egy mesterséges világot tárnak elénk, és néha lelkiismeret-furdalásunk van, mert nem úgy élünk, ahogy a média sugallja vagy ahogy gondoljuk, hogy más családok élnek.

A Szentírás családja, Jézus családja egészen más. Már-már botrányos is. Botrányos, de közel áll az élethez, ahhoz, amit mindennap tapasztalunk. Nem egy gazdag és mesebeli világ családja áll előttünk példaként, hanem egy zaklatott család. Nem mindennapi élettel, nem is mindennapi problémákkal. Mennyi viszontagság kíséri az életüket, mégis kitartanak, együtt vannak.

Sokan azért halogatják a családalapítást, mert előbb biztosítani akarnak hozzá mindent. De mintha alkalmas idő soha nem is jönne el: mindig van még mit elérni, miért küzdeni, és az idő közben telik. Persze nem kell kapkodni ebben sem, érezze magát mindenki eléggé érettnek, amikor családalapításra adja a fejét; könnyítsük meg a dolgukat, hogy bátorítjuk őket, hogy imádkozunk a fiatalokért, hogy melléjük állunk közösségeinkben. Milyen nagyszerű volna, ha valódi támaszt tudnánk adni a fiataloknak, ha valódi válaszokat tudnánk adni félelmeikre, kétségeikre! Szent Benedek atyánk a Regulában fölhívja a figyelmet, hogy a szerzeteséletre készülőknek „mondjanak el előre minden kemény és nehéz dolgot”. Így kellene tennünk a fiatalokkal és jegyesekkel is, megmutatva a megküzdési stratégiákat, tanúságtevő családokat állítva eléjük. És mindig imádkozni értük és a családokért a közösségeinkben!

Minden szenvedő anya bizalommal fordulhat Máriához, ő valóban átérzi fájdalmukat, és valódi édesanyánk. A családfőnek, Józsefnek rejtett élet jut, de jelenléte erőt és biztonságot sugároz. Az evangéliumokból szinte semmit nem tudunk meg róla. Ez a rejtettség, az Istenbe vetett csendes és mély bizalom a családapák erénye. Hit abban, akiről tudják, hogy neki köszönhetik gyermeküket, hit az élet szerzőjében. A keresztény család abban igazán nagy, hogy a valóságot akarja megélni itt a földön. Hisznek abban, hogy az életük Istentől származik és oda is tér vissza. És ennek fényében élik életüket, ennek fényében kezelik a problémákat, ennek fényében szólnak egymáshoz vagy éppen hallgatnak.

A názáreti család tanít bennünket, hogy mennyi jót lehet tenni szavak, szónoklás, feltűnés nélkül, csendben, jó példával. Tanít, hogy éljünk a két kezünk munkájából, hogy ne legyünk senki terhére. Tanít a kötelességteljesítésre, az emberek iránti jóságra, egymás iránti gyöngédségre, az Istenre hagyatkozásra. A családi élet örömei és nehézségei közepette a megtestesült Ige, Krisztus legyen a legfőbb támaszunk. A vele való egyre szorosabb kapcsolat segít bennünket, hogy valódi életünk legyen, amiben az igazság uralkodik. Az életünk nem siralomvölgy, Isten boldogságot akar nekünk adni, ne legyünk ennek elrontói. Engedjük Istent be a családjaink életébe, hogy életünk valódi és boldog lehessen.

Magyar Kurír