Egy nagyon kedves levelet kaptam, egy fiatal nőtől, amit az engedélyével, névnélkül megosztok! A sok szomorú, aggódó hang közepette, számomra ez a levél olyan volt, mint egy gyógyító napsugár!! Karanténban zárt lakásodban nyisd meg szívedet teremtő Istened felé, Ő biztos szeretettel átölel tégedet is!

Szeretettel, 

Csaba t.

Az első karantén alatt külföldön ragadtam egyedül 4 hónapra, kérdés volt, mikor látom a jegyesemet, a családomat, egyáltalán mi lesz. Az esküvőnket, amire szívemben kislány korom óta készültem, el kellett halasztani és csak később szűk családi körben tudtuk kimondani az igent, mégis....

Nekem 2 dolog adott erőt és útmutatást az elején: Szűz Mária, aki arra hívott, hogy imádkozzam, megmutatta, mekkora a felelősségem ebben a helyzetben és a félelmet teljes józanságra, felelősségtudatra változtatta, és egy sok éve tartott tanításodban elhangzott szavak visszhangoztak bennem: rajtunk múlik, hogy egy helyzet áldás vagy átok lesz számunkra. 

Csodálatos 4 hónapot töltöttem egyedül, bezárva egy lakásba, olyan volt mint egy hosszú lelkigyakorlat, s alatta sok évnyi fáradtságot tudtam kipihenni lelkileg (is), a munkámhoz nagyon sok ihletet kaptam és sok szép gyümölcsöt termett, szépen tudtam készülni az esküvőre, és bár több hónapra bespájzoltam, mégis megtanultam takarékosan, kreatívan, de finoman főzni. 

A legfontosabb azonban mégis az volt, hogy hogyan hajolt le hozzám, lett társam, tanítóm az Úr Jézus ezekben a hónapokban, hogyan éreztem, néha szinte fizikailag a Szűzanya jelenlétét (sose volt még ilyen tapasztalatom),  és itt, a lakás “fogságában” csodálatos lelki perspektívák nyíltak meg előttem. Néha már zavarba is jöttem az aggódó levelek láttán, miközben én kivirultam, boldog voltam, Isten tenyerén éltem.

A gyógyulásodon túl azért imádkozom, hogy számodra is áldássá, bő termésű áldássá legyen ez az időszak!