A hálaadó ima állt a pápa katekézisének középpontjában az év utolsó általános kihallgatásán: A hálaadó ima mindig ott kezdődik, hogy felismerjük: a kegyelem megelőz bennünket. Gondoltak ránk, mielőtt megtanultunk volna gondolkodni; szerettek minket, mielőtt megtanultunk volna szeretni; vágyakoztak ránk, mielőtt vágy támadt volna a szívünkben – fogalmazott Ferenc pápa.

„Ne felejtsünk el köszönetet mondani: ha a hála hordozói vagyunk, a világ is jobbá válik, lehet, hogy csak egy kicsit, de ez elég ahhoz, hogy egy kis reményt adjunk neki. Minden egyesül és összekapcsolódik, és mindenki megteheti a maga részét ott, ahol van.” A szerdai általános kihallgatáson az Apostoli Palota magánkönyvtárából Ferenc pápa arra buzdított, hogy őrizzük meg a vidámságot, amelyet a „Jézussal való találkozás öröme” táplál. „Az ördög viszont, miután megtévesztett minket, mindig szomorúvá tesz és magunkra hagy bennünket.” „Ha Krisztusban vagyunk, akkor semmilyen bűn és fenyegetés nem tudja soha megakadályozni, hogy örömmel folytassuk az utat sok útitársunkkal együtt” – hangsúlyozta a pápa. „Ennek a nehéz évnek a végén – mondta a német ajkú hívek üdvözlésekor – talán kísértésbe esünk, hogy inkább azt lássuk meg, amit idén nem lehetett megtenni és ami hiányzott. De ne feledkezzünk meg arról a számos okról, ami miatt köszönetet mondhatunk Istennek és embertársainknak.”

Ismerjük fel, hogy előbb volt a kegyelem

Felidézve a tíz meggyógyult leprás történetét, amelyről Lukács evangélista számol be, a pápa rámutatott, hogy közülük csak egy ember, a szamaritánus tért vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak a kapott kegyelemért. „Ez a történet – fogalmazott Ferenc pápa – két részre osztja a világot: azokra, akik nem mondanak köszönetet, és azokra, akik köszönetet mondanak; azokra, akik mindent úgy vesznek, hogy az jár nekik, illetve azokra, akik mindent ajándékként, kegyelemként fogadnak.”

„A hálaadó ima mindig ott kezdődik, hogy felismerjük: a kegyelem megelőz bennünket. Gondoltak ránk, mielőtt megtanultunk volna gondolkodni; szerettek minket, mielőtt megtanultunk volna szeretni; vágyakoztak ránk, mielőtt vágy támadt volna a szívünkben. Ha így nézzük az életet, akkor a köszönöm válik napjaink vezető motívumává. Sokszor el is felejtünk köszönetet mondani” – jegyezte meg a pápa.

Hála az élet ajándékáért

„Nekünk, keresztényeknek – hangsúlyozta a pápa – a hálaadásból származik a legfontosabb szentség neve, ami az eucharisztia.” A görög szó valójában éppen ezt jelenti: hálaadás. A keresztények, mint minden hívő, áldják Istent az élet ajándékáért. Élni annyit jelent, hogy mindenekelőtt életet nyertünk. Mindannyian azért születünk, mert valaki vágyott arra, hogy éljünk. Ez az első egy hosszú adósságsorozatból, amely életünk során felmerül. A hála adósságai ezek. Létezésünk során több ember is tiszta szemekkel, önzetlenül tekintett ránk. Gyakran tanárainkról, hitoktatóinkról van szó, akik szerepükben túlléptek a kötelesség által megkövetelt mértéken és hálát ébresztettek bennünk. A barátság is olyan ajándék, amelyért mindig hálásak vagyunk.

„Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket.” (1Tesz 5,17−19)

Találkozás Jézussal és annak az öröme, hogy szeretnek bennünket

„Ez a köszönöm, amelyet folyamatosan ismételnünk kell, és amelyben a keresztény osztozik mindenkivel, a Jézussal való találkozás során teljesedik ki.” A pápa ismét a tíz meggyógyult leprás történetére hivatkozva hangsúlyozta, hogy a szamaritánus azon túl, hogy meggyógyult, bizonyossá vált abban, hogy szeretik. Természetesen mindnyájan örültek annak, hogy visszanyerték egészségüket, így kijuthattak abból a véget nem érő kényszerkaranténból, amely kizárta őket a közösségből. De köztük csak egy olyan van, akinek öröméhez egy újabb öröm társul: a gyógyulás mellett örül a Jézussal való találkozásnak is. Nemcsak a gonosztól szabadult meg, de most már biztos abban is, hogy szeretik. Ez a lényeg: amikor hálát adunk, kifejezzük annak bizonyosságát, hogy szeretnek bennünket. És ez egy nagy lépés előre: biztosak leszünk abban, hogy szeretnek bennünket. Ez a szeretet, a világot irányító erő felfedezése.

Krisztusban élve a világ szebbnek tűnik számunkra

Ezzel a szívünkben levő bizonyossággal, mindennek más az íze, más a színe. „Már nem bolygunk a világban, mint akik ide-oda kóborolnak: van otthonunk, Krisztusban élünk, és ebből az „otthonból” szemléljük a világ többi részét, ami sokkal szebbnek tűnik.” A szeretet gyermekei, a szeretet testvérei vagyunk. A kegyelem emberei” – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson.

Forrás: Watican News/Somogyi Viktória