Urunk születése, megjelenése és megkeresztelkedése ünnepei közé beékelődik Jézus Szent Neve ünnepe, amely Szent II. János Pál pápának köszönhetően visszakerült a liturgikus naptárba január 3-i dátummal, az az ünnep amelyet számos szerzetesrend is magáénak tart. Az ünnep eredete a ferences hagyományban gyökerezik, Sienai S. Bernardin ferences népmisszionárius nevéhez kötődik, aki boldog  Alberto da Sarteano és boldog Bernardino da Feltre ferences testvérekkel együtt egész Itáliában majd Európában terjesztették Jézus nevének tiszteletét. Annak érdekében, hogy szónoklatait ne felejtsék el olyan könnyen, Bernardin egy élénk színű szimbólumot talált ki, amelyet minden nyilvános és magán helyre elhelyeztek, felváltva az egyes családok vagy vállalkozások címereit, akik gyakran nézeteltérésben voltak egymással. Ezen szimbólum, Jézus nevének kezdőbetűit, az IHS monogramot tartalmazza, melyet tizenkét ágú sugárkoszorú vesz körül.

Sienai Szent Bernardin Jézus neve iránti szenvedélyes szeretete és tisztelete majd e tisztelet terjesztésének a vágya Szent Ferencre nyúlik vissza. Jézus nevének tisztelete mindig is jelen volt az egyházban, de a XIV. századtól valóságos mozgalommá fejlődött ki Bernardinnak és tartásainak köszönhetően. Ők pedig Rendalapítónktól, Assisi Szent Ferenctől tanultak. Assisi Szentje is különleges tisztelettel és odaadással van Jézus neve iránt. Amikor Ferencre egy alkalommal rablók támadnak, akik a kiléte felől érdeklődnek, „a nagy Király hírnökeként” (vö. CÉ1 16) mutatkozik be. A Regulánk kezdő szavai: „Az Úr nevében! Kezdődik a kisebb testvérek élete” (vö. RB 1,1). Az egész rendhez írott levelében buzdítja övéit: „kinek neve hallatára hulljatok térdre és imádjátok őt félelemmel és tisztelettel, mert az ő neve Jézus Krisztus, a Magasságbelinek Fia, aki áldott mindörökké” (LRend 4). 

Sajátos kreativitásával és szenvedélyével Ferenc karácsony titkát Greccioban igyekszik megjeleníteni, ezzel is előmozdítva az emberek körében és szívében Jézus iránti mély tiszteletet: „Utána prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette (…) A betlehemi kisded és Jézus nevének kiejtésekor nyelvével mintegy végignyalta ajkát, és ínyével boldogan élvezte a szó édességét”. (vö. CÉ1 86).

Ugyanez az életrajz írja Ferencről: „gyakran megesett vele, hogy miközben az úton haladt, Jézusról szóló elmélkedésében és éneklésében teljesen elfeledkezett az útról, és az összes teremtményeket Jézus nevének dicsőítésére szólítgatta. És mivel túláradó szeretetében szüntelenül szívében hordozta és forgatta Jézus Krisztust, éspedig a megfeszítettet, azért mindenki másnál jobban megdicsőíttetett annak a Jézusnak jegyével, akit elragadtatásában gyakran szemlélt kimondhatatlan és megfoghatatlan dicsőségében az Atyaisten jobbján ülve” (CÉ1 115).

Sienai Szent Bernardin, Assisi Szent Ferenc rendjének kiváló szerzetese az Örök Evangélium c. munkájában írja: „Hitünk igazán nagyságos alapja Jézus neve. Ez tesz bennünket Isten gyermekévé. A katolikus vallás hite: Jézus Krisztus ismerete és fénye. Ő a lelkünk világossága, az élet kapuja, az örök üdvösség fundamentuma”. Szent Bernardin felakarja fedeztetni velünk, ami a korai egyházban tudtak, a Jézus és Krisztus elnevezés egy és ugyanaz volt: Ő az Úr, Ő a Király, Ő a Felkent, Ő a Krisztus. Ebben a Névben megmutatkozik az út, az ösvény amely kivezet a lelki életben lévő nem természetes és erőltetett próbálkozásokból, egy utat mutat abba az irányba, mely érthető a napi életben és igazán közel van a valósághoz. 

Elmélkedésre:

Amikor meghallod Jézus nevét, amikor kiejted vagy rágondolsz, milyen jelzők, tulajdonságok születnek meg a szívemben? Egy elmélkedés után sorolj fel legalább ötöt közülük.

Kezdetben rövidebb, majd hosszabb időt rászánva kényelmes ülőhelyzetben relaxálva figyelj a légzésedre. Amikor kifújod a levegőt gondolj Jézusra, akit az Atya kilehelt és elküldött; belégzéskor, amikor a tüdőd megtelik levegővel, amely az életet is jelenti, gondolj Krisztusra aki életet, örök életet ad neked.

Fontold meg Sienai Gergely szavait: „Légy, ami már vagy,/ Keresd őt, Aki már most a tiéd./ Hallgass Arra, Aki soha nem szűnik meg hozzád beszélni./ Tartozz Ahhoz, Aki már a Sajátjának nevez téged!” Isten sajátjának nevezz, s erről Fiában, Jézus Krisztusban adott biztosítékot.

Urbán Erik OFM