Január 3-án a Szentatya déli beszédét online közvetítették a vatikáni Apostoli Palota könyvtárszobájából. Az Angelus előtt a napi evangéliumról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy Isten kezdettől fogva kommunikálni akar velünk, Jézusban közénk jött lakni, és örökre velünk a kar maradni.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma, a karácsony utáni második vasárnapon Isten igéje Jézus életének nem valamelyik eseményét tárja szemünk elé, hanem úgy beszél Jézusról, mielőtt megszületett volna. Visszavisz bennünket, hogy felfedjen valamit a közénk jövetele előtti Jézusról. Ezt főként János evangéliumának előszavával teszi, mely így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). Kezdetben: ezek a Biblia első szavai, ugyanazok a szavak, amelyekkel a teremtésről szóló történet kezdődik: „Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet” (Ter 1,1). Ma az evangélium azt mondja, hogy akit földre születésében mint gyermeket szemléltünk, Jézus, már korábban is létezett: a dolgok kezdete előtt, a világmindenség előtt, minden előtt. Ő a tér és idő előtt létezik. „Benne volt az élet” (Jn 1,4), mielőtt az élet megjelent volna.

Szent János Igének, vagyis Szónak hívja. Mit akar ezzel mondani? A szavak a kommunikációhoz kellenek: nem beszélhetünk egyedül, mindig valakihez beszélünk. Amikor megyünk az utcán, és meglátunk valakit, aki magában beszél, azt mondjuk: „Ezzel meg mi történt?” Nem, mi mindig valakihez beszélünk. Az a tény tehát, hogy Jézus kezdettől fogva a Szó, azt jelenti, hogy Isten kezdettől fogva kommunikálni akar velünk, beszélni akar velünk. Az Atya egyszülött Fia (Jn 1,14) el akarja mondani nekünk annak szépségét, hogy Isten gyermekei vagyunk; ő az „igazi világosság” (Jn 1,9), és ki akar szabadítani bennünket a rossz sötétségéből; ő az „élet” (Jn 1,4), aki ismeri életünket, és el akarja mondani nekünk, hogy öröktől fogva szereti életünket. Mindannyiunkat szeret! Ez a mai csodálatos üzenet: Jézus a Szó, ő Isten örök Igéje, aki öröktől fogva gondol ránk és szeretne kommunikálni velünk.

Ahhoz, hogy ezt megtegye, túllépett a szavakon. A mai evangélium közepén ugyanis azt halljuk, hogy a Szó „testté lett és közöttünk lakott” (Jn 1,14). Testté lett: miért használja Szent János ezt a „test” kifejezést? Nem mondhatta volna elegánsabban azt, hogy emberré lett? Nem, azért használja a test szót, mert ez emberi állapotunkat annak teljes gyengeségében, törékenységében jelenti. Azt mondja nekünk, hogy Isten gyengeséggé lett, hogy közelről érintse meg gyengeségeinket. Ezért, amióta az Úr testté lett, életünkben semmi sem idegen tőle. Nincs semmi, amit megvetne, mindent megoszthatunk vele. Mindent! Kedves testvérek, Isten azért lett testté, hogy elmondhassa neked, elmondhassa nekünk, hogy pontosan ott szeret téged, pontosan ott szeret bennünket, gyengeségeinkben, gyengeségeidben; ott, ahol leginkább szégyenkezünk, ahol leginkább szégyenkezel. Ez merész, Isten döntése merész: pontosan ott lett testté, ahol mi oly gyakran szégyenkezünk; belép a szégyenünkbe, hogy testvérünkké legyen, hogy megossza velünk az élet útját.

Testté lett, és nem lépett vissza belőle. Nem úgy vette fel emberségünket, mint egy ruhát, melyet felvesz és levesz az ember. Nem, soha többé nem szakadt el testünktől. És soha nem is fog tőle elválni: most és mindörökké ő emberi testével van a mennyben. Örökre egyesült emberségünkkel, mondhatni „feleségül vette”. Szeretem azt gondolni, hogy amikor az Úr imádkozik az Atyánál értünk, nemcsak beszél: megmutatja neki testi sebeit, megmutatja neki értünk szenvedett sebeit. Ez Jézus: testével közbenjáró, a szenvedés jeleit is viselni akarta. Jézus a testével van az Atya előtt! Az evangélium ugyanis azt mondja, hogy közöttünk lakott. Nem azért jött, hogy meglátogasson bennünket, és aztán továbbálljon, hanem azért, hogy velünk lakjon, velünk legyen. Mit kíván hát tőlünk? Mély meghittséget kíván. Azt akarja, hogy osszunk meg vele örömöket és bánatokat, vágyakat és félelmeket, reményeket és szomorúságokat, embereket és helyzeteket. Tegyük meg bizalommal, nyissuk meg szívünket előtte, meséljünk el neki mindent! Álljunk meg csendben a betlehem előtt, és ízlelgessük a felebarátunkká, a testté lett Isten gyengédségét! Hívjuk meg őt félelem nélkül magunkhoz, az otthonunkba, a családunkba! Hívjuk meg őt – mindannyian tudjuk, miről van szó – saját gyengeségeinkbe! Hívjuk, hogy láthassa sebeinket! Eljön majd, és az élet megváltozik!

Isten szent anyja, akiben az Ige testté lett, segítsen nekünk befogadni Jézust, aki kopog szívünk ajtaján, hogy velünk lakjon!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Ismételten szeretném kifejezni jókívánságaimat mindannyiatoknak a most kezdődött új évre. Keresztényként kerüljük el a fatalista vagy mágikus mentalitást: tudjuk, hogy a dolgok annyiban javulnak majd, amennyiben Isten segítségével együtt dolgozunk a közjó érdekében, a leggyengébbeket és a leghátrányosabb helyzetűeket helyezve középpontba! Nem tudjuk, mit tartogat számunkra 2021, de amit egyenként és mindannyian együtt megtehetünk, az az, hogy még egy kicsit jobban iparkodunk azon, hogy törődjünk egymással és a teremtett világgal, közös otthonunkkal.

Igaz, megkísért bennünket, hogy csak a saját érdekeinkkel foglalkozzunk, hogy például folytassuk a háborút, hogy csak a gazdasági oldalra összpontosítsunk, hogy hedonisztikusan éljünk, vagyis csak a gyönyör utáni vágyainkat próbáljuk kielégíteni… Létezik ez a kísértés. Olvastam valamit az újságban, ami eléggé elszomorított: az egyik országban – nem emlékszem, melyikben –, hogy egyesek elkerüljék a korlátozásokat és egy jót nyaraljanak, aznap délután több mint negyven repülőgép szállt fel. Ezek az emberek, akik egyébként jó emberek, nem gondoltak az otthon maradottakra, annak a tömérdek embernek az anyagi nehézségeire, akiket a lezárás padlóra vitt, nem gondoltak a betegekre, csak arra, hogy nyaraljanak és szórakozzanak. Ez nagyon fájt nekem.

Külön is szeretném köszönteni azokat, akik nagy nehézségekkel kezdik meg az új évet, köszöntöm a betegeket, a munkanélkülieket, mindazokat, akik elnyomást vagy kizsákmányolást szenvednek.

Szeretettel köszöntök minden családot, különösen azokat, ahol kisgyerekek vannak, vagy ahol gyermek születésére várnak. A születés mindig a remény ígérete. Közel vagyok ezekhez a családokhoz: az Úr áldjon meg benneteket!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Gondoljatok mindig Jézusra, aki pontosan azért lett testté, hogy velünk lakjon, jó és rossz dolgokban, mindig! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír