A jó gyónás sokkal hamarabb kezdődik, mint gondolnánk. Az Úr Jézus látja azt a nyomoróságos állapotunkat, amelybe kerültünk azzal, hogy a szeretetét visszautasítottuk. Ez a szörnyű állapot a bűn állapota. Jézus utánunk jön, és belülről megszólít: „Én vagyok a Szabadító Orvos, az Újjáteremtő Isten… Akarsz-e újra szabad lenni, és a dicsőségemre élni?”

Ez nem biztos, hogy ilyen tudatossággal jelentkezik bennünk, de azt látjuk, hogy egyre jobban szorít a cipő, vagyis egyre szeretetlenebbek lettünk, egyre önzőbbek, egyre inkább a magunk feje szerint élünk, és ennek sokszor súlyos következményei vannak, egyre inkább eldobjuk a keresztjeinket, és így a Keresztrefeszített vádló tekintetével találkozunk.

A baj lehet ennél jóval nagyobb is, amikor azt érezzük, hogy alapvetően rendben van az életünk, tulajdonképpen igazi nagy bűneink nincsenek is, mégis valami nyugtalanít, ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, akkor azt kell megállapítani, hogy ez a mélyben mégsem igaz. De félünk szembenézni az igazsággal, és beborítjuk ezt egy kezelhetetlen homállyal.

A jó gyónás jó készülettel kezdődik. Az Urat felhatalmazzuk arra, hogy a Szentlélek által mindent megtehet annak érdekében, hogy a valóság szemével lássuk a lelkünket, a bűneinket is a maguk utálatosságában.

A jó gyónás alapfeltétele, hogy az igazság fényében lássuk a múltunkat. Ehhez elő kell vennünk a Szentírást, és nem a saját elképzeléseinkre hagyatkozunk. Vannak ebből a szempontból különösen fontos részek: Mt 5-7, a Hegyi beszéd, a keresztény ember alapvető lelkülete, 1Kor 13; a Szeretethimnusz, 1Kor 15; a feltámadásba vetett hit, 2Tim 2,1-17; 1Tim 6-10; Jakab levél, 1Jn 1,8-10; 1Jn 2,3-6. Ezeket a részeket figyelmesen végig kell venni, éberen ügyelve arra, hogy bárhol megérint bennünket, azt fel kell jegyeznünk, mert ott vannak az igazi bűneink. Ez kicsit hasonló ahhoz, amikor a harkály kopogtatja a fát. Itt nagyon elszántaknak kell lennünk, mert az ördög arra akar majd rávenni, hogy mentegessük magunkat, retusáljuk azt a sötét képet, amely kezd kirajzolódni előttünk.

A másik dolog, amelyet meg kell fontolnunk, hogy a bűneink nagysága nem feltétlenül arányos azzal a lelkiismereti fájdalommal, amelyet okoznak. Általában a rossz cselekedeteink, esetleg szavaink fájnak, de a mulasztásaink és a rossz gondolataink sokszor egyáltalán nem. Ezért ne vegyük át a gyóntató pap szerepét a bűneink súlyosságának a megítélésében.

A készületünkben végig kell gondolnunk azt a tényt, hogy a keresztségünkben titokzatos módon meghaltunk és föltámadtunk Krisztussal. Ezután már nem a magunk életét éljük, hanem a Krisztushoz kapcsolódott új embernek az életét. Krisztus rajtunk keresztül akarja folytatni a földi működését. A bűneink lényege, hogy Krisztus nem tudta megtenni rajtunk keresztül azt, amit szeretett volna. Megkérdeztem-e minden nap, hogy mit szeretne tenni? Adtam-e neki lehetőséget arra, hogy ezt megértesse velem a Szentírás olvasásán, a csendes személyes imán, az igehirdetés figyelmes hallgatásán és az emberi kapcsolataimra való odafigyelésen keresztül, és a lelkipásztorokkal, mint Isten embereivel való konzultáción keresztül?

A jó gyónás következő tényezőjét a szentséghez való személyes hozzáállásom jelenti. A gyóntatószékben magával Jézus Krisztussal, a Föltámadottal találkozom, aki a pap személyén keresztül van jelen. Ha a pap személyére figyelek, a szolgálata helyett, könnyen az ítélkezés csapdájába eshetem, amely meghiúsítja a jó gyónást. A papot a Szentlélek vezeti ebben a szolgálatában, hogy Jézus szemével lássa a gyónóit, és segíteni tudja őket a Krisztussal való személyes kapcsolatuk gyógyulásában és növekedésében.

Következő tényező, hogy a megtérés őszinte szándékával megyek gyónni, vagyis tényleg szakítani akarok a bűneimmel, és így új életet akarok élni. Tehát a gyónás nem lelki kozmetika, hanem igazi szabadulás, újjászületés. Ehhez viszont a gyónás előtt végig kell gondolnom, hogy a gyónás után hogyan fogok új emberként élni azokon a területeken, ahol elbuktam.

A következő tényező, hogy a gyóntatószékben őszintén és keményen vádoljam magam Jézus előtt. Nagy kísértés, ha engedek a szégyenérzetemnek, és emberi tekinteteknek akarok megfelelni.

A pap szavain keresztül maga Jézus fog visszajelzést adni. Lehet, hogy rámutat olyan bűneimre, amelyeket nem vettem észre, vagy nem vettem komolyan, esetleg el akartam kenni. Itt találkozom Jézussal, a Bíróval és az Orvossal.

Nagy vakság, ha valaki vitatkozik a gyóntató pappal, vagy ha befolyásolni akarja, hiszen ezt Jézussal akarja tenni, aki kiszolgáltatta magát nekünk…

Az utolsó és el nem hanyagolható tényező a gyónás utáni hálaadás, és az új életem megbeszélése Jézussal a csendes imában.

Jézus mindnyájunkat újjá akar teremteni egy jó gyónás által. Éljünk ezzel a lehetőséggel!