EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:

„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«

A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«

Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Ezek az evangélium igéi.

Elmélkedés

​Ha a farizeus imáját nézzük nem sok kivetnivalót találunk benne. Milyen jó lenne ha mi is el tudnánk mondani azt magunkról nyugodt lelki-ismerettel, hogy nem vagyunk rablók, igazságtalanok és hazásságtörők. Mert azt biztos nem mondhatjuk el magunkról, hogy mi hetenként kétszer böjtölünk és tizedet (nem egy százalékot évente) adok mindenből, amink van!

​És mégis érzékeljük mi a gond az ő imájával! Elsősorban az, hogy összehasonlítja magát mással, a vámossal... és egyben ítélkezik is fölötte! Másrészt meg az ő imájában, nyomát sem találjuk a bűnbánatnak! Ő hálát ad, ami szép és jó… de ettől még nem megy haza megigazultan, mint a vámos aki csak annyit mond: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«

​Jó az önismeret, a böjt és a törvény betartása de ha nem társul hozzájuk az alázat akkor szinte nem használnak semmit!

Marián testvér