A cigánykaraván megállt az országúton egy tanya kútja mellett. Egy ötéves fiúcska kijött a tanyáról és tágra nyílt szemmel bámészkodott. Az egyik cigány különösen lenyűgözte a fiúcskát. Nagydarab ember volt, aki éppen akkor merített a kútból és oszlop-lábait szétvetve nagy kortyokban ivott a vederből. Ivás közben a friss víz keskeny ívben rácsorgott a rövid, dús és fekete szakállra, de az ember nem zavartatta magát, a nagy faedényt úgy tartotta a szájához, mintha csak egy csésze lett volna.

Miután teleitta magát, levette nyakáról a színes kendőt és megtörölte vele a száját és az arcát. Majd a kút fölé hajolt és figyelmesen nézett a mélybe. A fiúcska is kíváncsi lett. Lábujjhegyre állt, letekintett ő is a kút mélyére.

Az erős ember hirtelen felkapta a fiút és a karjába vette.

- Tudod-e, ki van ott lent? - kérdezte.

A gyermek azonban csak a fejével intett, hogy nem tudja.

- Ott van az Isten!

A cigány a kút pereme felé tartotta a fiúcskát és rászólt:

- Hát nézd meg te is!

A kút mélyéről azonban a fiú a saját arcát látta visszatükröződni. Hirtelen megszólalt:

- Hát az én vagyok!

- Na látod - szólt a cigány és gyengéden letette a kisfiút-, már te is tudod, hogy hol van az Isten.

Nem tudok felfedezni nagyszerű dolgokat, mint például egy repülőgép, amelyet szárnyak visznek előre.

Ma reggel mégis eszembe jutott valami, egy csodálatos gondolat.

Kopott szobám szegélye egyszerre megszépült az égből áradó fényességtől.

Ez volt a gondolat: kezemben titkos tervet tartok, a kezem elég nagy, így biztosan tarthatom.

Istent éreztem a kezemben, ő ismeri titkomat, a tervet, amelyet kezemben tartok.

Isten a kút mélyén - A sivatag negyven meséje 56. oldal(Ferrero, B.)