Mai evangélium - Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek.

Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.

Jn 12,44-50

Jézus Krisztus, a láthatatlan Isten látható képmása, Isten „stílusáról” beszél nekünk, annak stílusáról, aki rendkívüli ajándékokat kínál fel az embernek, tisztelettel és kedvességgel, anélkül, hogy kényszerítené az elfogadását; egy olyan Istenről, aki megáll az emberi szabad akarat előtt, várva és kérve az együttműködést, még emberségünk törékeny együttműködésére is hivatkozva, hogy az üdvösség hatalmas ajándéka elterjedhessen az egész világon. Az Atya legdrágább ajándéka az ő Fia, Jézus Krisztus, az élet világossága, egy olyan fény, amely világít, de nem vakít meg; a sötétségnek óriási lehetősége lesz arra, hogy elutasítsa, de nem lesz végső hatalma arra, hogy legyőzze! Krisztus világosságára szükségünk van. Ki adhatna nekünk jobbat?

U.E.OFM