„Nagy terveket nem lehet szőni Isten nélkül. Ha Isten nélkül valók, akkor nem Istenért vannak, hanem saját önző vágyainkból táplálkoznak” – fogalmazza meg Jessica Bryson, a Nyugat -Karolinai Egyetem hallgatója, aki ad 3 tippet is, mit tegyünk, ha nagy döntés előtt állunk. A Relevant Magazine cikkét szemlézzük.
Mindannyian voltunk már nehéz döntéshelyzetben: költözés, tanulmányok, munkahelyváltás, párkapcsolati krízis… ezekben a pillanatokban mindenkiben felmerül: vajon az Úr mit vár tőlem? Útelágazáshoz értem, merre menjek, hol az én utam?
Jessica saját bőrén tapasztalta meg, milyen, amikor magunkat megtévesztve olyan álmokat kergetünk, amik nem egyeznek Isten tervével. Életének egy nehéz szakaszában a Coloradóba való költözést fontolgatta, azzal nyugtatva magát, hogy Isten az, aki erre a lépésre hívja őt. Azonban jobban belegondolva rádöbbent, hogy nem kérte ki Isten véleményét a tervéről:
„Sokszor annyira elmerülünk abban, hogy mi mit is szeretnénk, hogy nem vesszük észre azokat a dolgokat, amikkel az Úr meg akar áldani minket most, ott, ahol éppen vagyunk.”
A tapasztalatából tanulva és azért, hogy hasonlóan nehéz helyzetben lévő társainak segítséget nyújtson, 3 mérföldkövet fogalmazott meg, melyeket döntéshelyzeteinkben betartva, közelebb kerülhetünk ahhoz, amit Isten valóban kíván tőlünk az adott a helyzetben.
Imádkozzunk
Fontos néha megállni, szünetet tartani és imádkozni. Az Úr valóban erre vezet engem? Ezt kívánja tőlem? Fogalmazzuk meg, miért is szeretnénk azt, amit szeretnénk, és kérjünk útmutatást.
Kérjünk tanácsot
Fontos, hogy ne csak olyan emberektől kérjünk tanácsot, akikről tudjuk, hogy támogatni fognak a tervünkben. Forduljunk bátran olyan barátainkhoz, családtagjainkhoz, akikről tudjuk, hogy személyes kapcsolatot ápolnak Istennel. Bölcs dolog lehet olyanokhoz is fordulni, akikről tudjuk, hogy nem feltétlenül támogatják, hogy új dolgokba ugorjunk fejest. Kérjük meg barátainkat, hogy imádkozzanak értünk és a döntésünkért.
Próbáljuk meg nem előre beleélni magunkat
Nehéz nem izgatottnak lenni az újdonság csábításától, de próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat. Ne szaladjunk körbe és újságoljuk el mindenkinek a tervünket, amíg biztosak nem vagyunk benne. Ez időt hagy nekünk, hogy valóban átgondoljuk és átimádkozzuk a döntést, hogy Isten akarata szerint való-e, amibe bele szeretnénk fogni.
„Nem arról van szó természetesen, hogy Isten nem hív embereket, hogy költözzenek más országokba…De mindenki hivatása más, és mindenkit más módon szólít meg az Úr. Ha Isten arra hív, hogy menj, akkor menj, de ha azt kéri, maradj, akkor maradj.
Győződj meg róla, hogy az elhívásod Istentől ered és nem önmagadtól… az Ő tervei izgalmasabbak és kalandosabbak, mint bármi, amit mi saját magunknak el tudunk képzelni!”