Az úrnapja katolikus főünnep az eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá.
A szentháromság vasárnapját követő csütörtökön a katolikus egyház Jézus Krisztus testének és vérének ünnepét üli. Ezen a főünnepen – immár a járványhelyzet lazulásával – megyénk számos településén megtartják a szokásos úrnapi körmeneteket és több egyházközség búcsúját.
A nagycsütörtöki ünneplés a nagyhét hangulata miatt nem tudja az öröm hangulatát kellőképpen kifejezni. Ennek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja.
A 12. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.
Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna Ágoston-rendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.
IV. Orbán pápa csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor az ostya vérezni kezdett. A korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.
Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.
A körmenet során az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök viszi díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozik. Napjainkban is virágszőnyegeket készítenek, és négy oltárnál állnak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvas fel a pap, utána folytatódik a körmenet. Egy évvel ezelőtt a járványügyi korlátozások miatt elmaradtak az úrnapi körmenetek, idén – immár a járványhelyzet lazulásával – számos településen megtartják a szokásos úrnapi körmeneteket is.
Úrnapi búcsúk
Gyimesbükkön az egyházközség fő búcsúnapján az ünnepi szentmisét délelőtt 11 órakor mutatják be.
Kászonimpéren a búcsús szentmise Úrnapján délután fél 1 órakor kezdődik. Szentbeszédet mond Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános.
Székelyudvarhelyen a Szent Miklós-hegyi temető ravatalozó kápolnájának előterében délután 5 órakor mutatják be az úrnapi búcsús misét. Az ünnep szónoka Mátyás Károly főesperes-plébános. A négy oltárt is a temetőkertben állítják fel.
Csíkdelnén 200 év után, idén megünneplik az Úr-kápolna búcsúját. A délután 6 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa és szónoka Tamás József, a gyulafehérvári főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke.
A lázárfalvi egyházközség ünnepi búcsús miséjét vasárnap délután fél 1-kor tartják. Meghívott szónok: Urbán Erik ferences tartományfőnök.
