Aki Londonban született, 1117. vagy 1119. december 21-én és Canterbury-ben, a székesegyház oltáránál szenvedte el a vértanúhalált 1170. december 29-én...
Canterbury-i érsek, s Anglia prímása,
a királyi önkénnyel szemben az Anyaszentegyház hitvalló védelmezője,
Jézus Krisztusért és az Ő szent Testérét, az Egyházáért megölt vértanú...
Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre itélték. Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt.
1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.
III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.
Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elitélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elitélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.
Aki Londonban született, 1117. vagy 1119. december 21-én és Canterbury-ben, a székesegyház oltáránál szenvedte el a vértanúhalált 1170. december 29-én...