Fordítsd egész szívemet tanításod felé!
(Zsolt 118, 36)
Urunk, te jóságos vagy, szelíd és nagy irgalmú (Zsolt 85, 5), ki ne szolgálna neked egész szívvel, aki már egy kicsit is megízlelte a te atyai gondoskodásod édességét? Mit parancsolsz, Urunk, a te szolgáidnak? Magad mondod: Vegyétek magatokra igámat (Mt 11, 29). És milyen a te igád? Te mondod: Az én igám édes, és az én terhem könnyű (Mt 11, 30). Ki ne venné szívesen magára az olyan igát, amely nem nyom le, hanem inkább felemel, és olyan terhet, amely nem nehéz, hanem inkább felüdít? Méltán tetted tehát hozzá, hogy akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát (Mt 11, 29). Mi ez a te igád, amely nem fáraszt ki, sőt megnyugvást hoz? Nemde az első és legnagyobb parancs: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből? (Mt 22, 37) Hiszen mi könnyebb, jobb és édesebb, mint szeretni a jóságot, szépséget és szeretetet? Te ugyanis egészen az vagy, én Uram, Istenem.
És azoknak, akik e megkívánt parancsokat megtartják, nemde aranynál értékesebb és lépesméznél édesebb jutalmat is ígérsz? Ilyen igazi jutalmat, bőséges jutalmat ígérsz Jakab apostolod szavaival: Az élet koronáját készítette el Isten azoknak, akik szeretik őt (vö. Jak 1, 12). Mi ez az élet koronája? Nemde valami nagyobb jó annál, mint amit mi kigondolhatunk vagy óhajthatunk; így mondja ugyanis Szent Pál Izajás alapján: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik (1 Kor 2, 9).
Tehát valóban nagy ez a jutalom parancsaid megtartásáért. Természetesen nem a parancsot adó Isten számára, hanem a parancsot megtartó ember számára lesz hasznos ez az első és legfőbb parancs; de ugyanígy Isten többi parancsa is, ha megtartjuk, tökéletesíti az embert, felmagasztalja, okossá teszi, megvilágosítja, egyszóval becsületessé és boldoggá teszi. Ha tehát okos vagy, értsd meg, hogy Isten dicsőségére és a te örök üdvösségedre vagy teremtve! Ez a te végső célod, ez az életed értelme, ez a szíved kincse. Ha e célodat eléred, boldog leszel, ha elveszted, elbukott leszel.
Ezért tehát számodra csak azt tartsd igazán jónak, ami elvezet e végső célodhoz, és igazán rossznak tartsd, ami eltérít téged e célodtól. A jó- vagy balsors, gazdagság vagy szegénység, egészség vagy betegség, tisztelet vagy gyalázat, élet vagy halál a bölcs ember szemében nem olyan dolgok, amelyeket önmagukért kívánni vagy kerülni kellene. De ha ezek elvezetnek téged az Isten dicsőségére és a te örök boldogságodra, akkor mind jók és kívánatosak; ha azonban megakadályoznak téged benne, akkor ezek mind rosszak és elkerülendők.
