Katolikus falinaptárunkba az is oda van írva, az ünnep neveként, hogy Urunk bemutatásának ünnepe. Ez már sejteti, hogy miről van szó. A IV. században a jeruzsálemi keresztények a Karácsonyt lezáró ünnepként ünnepelték Urunk bemutatását. Tudniillik a bibliai alapok oda nyúlnak vissza, amit a Lukács evangéliumban is ír, hogy a hithű zsidó asszony a szülés után a 40. napon vált tisztává, hogy gyermekét, főleg első szülött fiát bemutathassa Istennek a templomban. Elment tehát a templomba, Jeruzsálembe, és odaadta Istennek, hogy Ő rendelkezzen vele. Az Úr Jézus édesanyja, Mária is ezt tette. Ekkor történt, írja Szent Lukács, hogy Simeon az öreg főpap karjába vette a kisgyermeket és mintha jövendölt volna, imádságot mondott: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.” Nos, erre a bibliai eseményre nyúlik vissza ez a IV. századi ünnep, ami a Karácsony lezárása is volt, 40 nappal Karácsony után.
A liturgikus reform ezt a karácsonyi időszakot lerövidítette, de az ünnep megmaradt, előbb Jeruzsálemben majd Rómában is. Érdekes módon a keresztények kezdettől fogva ezt az ünnepet Mária ünnepként kezelték.
Az egyház kezdettől fogva gyertyát szentel, amely nem csak a keresztény egyházban, a keresztény vallásban, hanem az ókori kultúrában is nagyon fontos szerepet játszott, lévén, hogy nincsen más világító eszköz. Itt jelzem meg, hogy az Athosz-hegyi szerzetesek mind a mai napig gyertyával világítanak.
A gyertya világossága a fény ünnepét is jelentette már a pogány felfogás szerint és Rómában, meg a többi kultúrában a világosságnak, a napnak, a fénynek nagyon fontos, szent jelleget is tulajdonítottak, éppen a sötétséget elűző volta miatt. A kereszténység is úgymond „megkeresztelte” ezt az ünnepet az által is, hogy Krisztust ünnepeljük, aki a templomba bevonulva birtokba veszi a házát. Ő lesz a Világosság Királya, az örök fénynek a Királya és a gyertyát megszentelve mi is befogadjuk szívünkbe az Örök Világosságot. A lélek belső szobájába, a templomába fogadjuk be.
Az Egyház azért szentel gyertyát ilyenkor, hogy tudatosítsa a hívekben, hogy Krisztus az Örök fény. Ahol sötétség van, ott hiányzik a fény. A sötétség, a napnak, a fénynek a hiánya. A meggyújtott, szentelt gyertya jelzi, hogy a sötétséget, a bűn sötétségét elűzi Krisztus világossága.
A gyertyaszentelő szertartásban az is benne van, hogy sötét templomba, égő megszentelt gyertyával, körmenetben vonulnak be a keresztények.
