Ez a nap a katolikusoknál Gyertyaszentelő Boldogasszony, vagy másképp Szűz Mária megtisztulásának ünnepe. 

Szülés után az asszonyok csak a megtisztulásuk után léphettek be a templomba. Mária és József ekkor vitte a jeruzsálemi templomba bemutatni Jézust. Az akkori törvények szerint a fiúkat negyven, a lányokat hetven napos korukban kellett a zsinagógában bemutatni. Jézus bemutatását ünneplik a gyertyaszenteléssel. 

A szentelt gyertya még a 20. században is nagy jelentőséggel bírt minden katolikus családban, hiszen az elkísérte az embert a keresztelésétől a haláláig. Nagy becsben is tartották, volt, ahol kiakasztották a falra, de többnyire fiókok mélyén őrizték. A néphitben a szentelt gyertya elűzte a gonosz szellemeket a csecsemőktől és a betegektől, és persze több népi jóslat is fűződik a mai naphoz. A legfontosabb az, hogy "ha fénylik gyertyaszentelő, a szűrödet vedd elő", vagyis, ha enyhe az idő, húsvétkor hideg lesz.

Persze más dolgokról is megemlékezhetünk ma. Eötvös József 58 éves korában, 1871. február 2-án halt meg. Nagy veszteség volt…

Sokan tartják, hogy attól pesszimista a magyar, hogy hibás a nemzeti önazonossága. Hja, a balsors! A történelemből csak a kudarcokat bírjuk felhánytorgatni. De szerintem mindenki tud említeni olyan eseményt, amire személy szerint nagyon büszke. Neked van ilyen? Mondj valamit, ami téged megérint, s amit a magyar történelemben vitathatatlanul hibátlan cselekedetnek tartasz! 

Eötvös József írónak, költőnek is kiváló volt, de a kiegyezés után vallás- és közoktatási miniszterként tette a legnagyobbat. A XIX. század elejétől az Oroszországból induló, és egész Európán végigsöprő antiszemita hullám kellős közepén már az 1840-es években írt a zsidók emancipációjáról. A kiegyezés után, mikor a törvényhozás 1867-ben ismét lehetővé vált, az egyik legelső törvény a zsidók egyenjogúsítása volt. Nem tudom, mekkora meló volt keresztülvinni, de figyelve a mai politikai csatározások menetét, biztos, hogy akkor sem volt egyszerű meggyőzni az Országgyűlést. Egyedülálló döntés volt ez akkor Európában.  Nagyon büszkék lehetünk rá! 

Végrendelet

Ha majdan átfutottam

Göröngyös útamat,

S hova fáradtan érek,

A sír nyugalmat ad:

Márvány szobor helyébe,

Ha fennmarad nevem,

Eszméim győzedelme

Legyen emlékjelem.

S ha majd kijőtök néha

S megálltok síromon,

Zengjétek el a legszebb

Dalt néma hantomon.

Magyar dalt, lelkesítőt,

Melynél a szív dobog,

Tán halva is megértem,

S keblem hevülni fog.

És sírjatok egy könnyet

Barátotok felett:

Dalt érdemelt, mert költő,

Könnyet, mert szeretett.

(Eötvös József)

Kép: Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

Ma kiderül, milyen hosszú lesz a tél

Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, amikor is Mária megtisztulására és Jézus templomi bemutatására emlékezik a katolikus egyház. A Székelyföldön is általánosan elterjedt képzet szerint ha ma kisüt a nap, és a medve, meglátván saját árnyékát, gyorsan visszamegy a barlangjába, még negyven napig kemény télre számíthatunk.

Az ünnep arról kapta nevét, hogy a népi hagyomány szerint ezen a napon szentelték meg azokat a gyertyákat, amelyek a bölcsőtől a koporsóig elkísérték a hívő embert. A szabolcsi zsinat (1092) sorolta a kötelező ünnepek közé. Ha beteg volt a háznál, ha gyermek született, ha meghalt valaki, szentelt gyertyákat égettek. Az 1192–1195 között keletkezett, latin és magyar nyelvű Pray-kódex szerint a magyar középkorban először a tüzet áldották meg, majd ennél a tűznél gyújtották meg a gyertyákat.

Természeti csapások ellen is szentelt gyertyával védekeztek, villámlás, vihar, jégeső alkalmával meggyújtották. Némely vidéken az épülő házba is befalaztak egy darab szentelt gyertyát. 

Néhol az ünnepi mise előtt körmenetet tartanak, a pap lila színű liturgikus ruhát viselve (a lila a bűnbánat színe) végzi a gyertyaszentelést. Az állatbetegségek gyógyításánál is hasznosnak ítélték a füstjét: a beteg lovat a fejétől indulva körbejárták kézben tartott égő szentelt gyertyával. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján az ozsdolaiak is egyszerű, fehér viaszgyertyákat vittek a templomba. A mise végén a hívek papilag megáldott, égő gyertyákkal vonultak végig a falu főterén. A szentelt gyertyát később nagy időben, égszakadás idején vették elő, lángja mellett imádkoztak a vihar csendesüléséért. A szentelt gyertyát szokták még égetni halott mellett, megkerítéskor ezzel kísérték ki a lelket. (A megkerítés Csíkszentdomokoson ma is élő szokását Balázs Lajos néprajzkutató egy itt letelepedett törzs hagyatékának tartja a honfoglalás, sőt a kereszténység előtti korból.)

Ajnádon a gyertyaszentelői gyertyával „megkerítik” a beteget, hogy meggyógyuljon. A moldvai Magyarfaluban az ezen a napon szentelt gyertyát elsősorban a vihar oszlatására, betegség esetén, valamint a „Rossz” távoltartása céljából használták. Időjósok napja Az időjóslások mindenütt elterjedtek ezen az ünnepen, hiszen a nap már „egy pásztorugrásnál hosszabb”. Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint annak előtte volt – ehhez kapcsolódik a „medvepróba” is: napsütésben az állat megláthatja az árnyékát, megijed, és negyven napra visszabújik a barlangjába, ha viszont zord idő van, megrázza bundáját, s kinn marad.

Siklódon már egy nappal korábban tudták, hogy hosszú lesz-e a tél: ezt olvasták ki ugyanis abból, ha február elsején a macska befelé fordulva mosakodott az ajtó mellett. Éppen ezért ezen a napon nem is szabad a macskát kikergetni a házból! A sóvidéki gazdák szerint a télnek mostanig pontosan a fele telt el.

Barabás László több mondókát is lejegyzett a Forog az esztendő kereke című monográfiájában: Gyertyaszentelőn, ha a nap süt a tetőre, Számíthatsz a télnek keményebb felére. Tiszta gyertyaszentelő, A búzának jó üdő. Ha fénylik gyertyaszentelő, Az izéket vedd elő! 

Itt az izék (vagy ízik) takarmány-maradékot jelent, és a rigmussal arra utaltak, hogy az állatokat még sokáig kell az istállóban etetni.

Vadasdon úgy tartották, ha az ereszen hosszú jégcsapok lógnak, bő lesz a kukoricatermés, megnőnek a csövek. Tanácsos volt ezen a napon válogatni a kukorica-vetőmagot, de a csuszáját nem volt szabad elégetni, hogy a kukorica ne üszkösödjön meg. A naphoz kapcsolódó csángó hiedelem szerint: „ha csepeg az ereszhíja, akkor hamar tavaszodik, ha nem, akkor későn.” Kászonfeltízen azt mondták, ha ezen az ünnepen a szél a gyertyát kifújja, és az eszterhéj csepeg, rossz tavasz lesz.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napját a varságiak jeles ünnepnek tartották. Szűz Mária tiszteletét szem előtt tartva erdőre nem jártak, halasztható munkát nem végeztek. Templomba mentek, ahol a nagymise előtt gyertyát szenteltettek. A gyertyaszentelés miatt az emberek ezen a napon igyekeztek időben odaérni a templomba. Előzőleg boltban, vagy a plébánián vásároltak gyertyákat, amelyeket magukkal vittek a misére. Egy szál gyertyát meggyújtottak, és égő gyertyával a kezükben álltak templomi helyükön. A pap az oltártól indulva elhaladt a padsorok között és jobbra-balra fordulva szenteltvizet hintette a padok felé.

Közben a kántor vezetésével zengett az ének a negyven nappal korábban földre érkezett világ világosságáról. Amikor a pap visszaérkezett az oltárhoz, az emberek elfújták a kezükben tartott gyertyákat, és elkezdődött a mise. Idősebb varságiak szerint ezt a szertartást a XX. század utolsó negyedében bizonyos papok nem akarták végezni, de a nép határozott kívánságára kötélnek álltak. Mise után az emberek hazavitték a szentelt gyertyáikat, és év közben szükség esetén használták azokat: pl. vihar, erős idő közeledtével, beteg ember és beteg állat gyógyításakor, a haldokló lelkének védelme alkalmával, halott mellett égetve, házszenteléskor az asztalon égetve. Barth János: Jézus dicsértessék! – A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai (Kecskemét, 2006)

www.szekelyhon.ro

Február 2.