Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka május 15. és 19. között Gázában tett lelkipásztori látogatást, amelyről Ibrahim Ninónak, a patriarkátus sajtóközpontja igazgatójának nyilatkozott.

Pünkösd hetében érkeztem Gázába, amikor a Szentlélek kiáradásáért imádkozunk. Az biztos, hogy nagy áldás volt a gázai Szent Család-plébánián együtt lenni a hívekkel. Népem körében voltam, akiknek jelenleg sok szenvedésben van részük a háború és az általa okozott pusztítás miatt. Egy új élet ígéretét vittem magammal, és nagyon meglepett, hogy ők voltak azok, akik olyan leckét adtak nekem, amit soha nem fogok elfelejteni: szívmelengető mosollyal hordozott rendíthetetlen hitük nyomot hagyott bennem és az életemben – hangsúlyozta a bíboros.

Reményt és optimizmust láttam a szemükben. Azt mondták nekem: „Mi itt maradunk. Amíg az Egyház mellettünk áll, nem félünk”. Igazán lenyűgözött a hozzáállásuk.

Lelkipásztori látogatásra érkeztem, hogy meggyőződjek a gázai keresztény közösség körülményeiről. A pusztítás mértéke, amelynek szemtanúja voltam, hihetetlen, és a rossz életkörülmények, mint például a víz- és áramhiány, a biztonság hiánya, szörnyűek. A bombázások hangja gyakori és minden pillanatban érezhető. Mindezek ellenére egységet láttam közöttük, megszervezték mindennapi életüket a plébánián, és úgy gazdálkodtak az áram, a víz és az élelmiszer felhasználásával, hogy semmi sem hiányzott.

Meglátogattam az ortodox Szent Porfíriosz-templomot is, imádkoztam és időt töltöttem velük, hogy találkozzam annak minden lakójával, a plébánosukkal és a püspökükkel együtt, akik nagyon befogadóak voltak. A helyzet mindenki számára egyformán szörnyű. Beszéltem velük a mindennapi életükről és a terveikről, bízva a háború lezárásában és a békében.

Nem haboztam meglátogatni és megáldani a városi pékséget, amely egy keresztény család tulajdonában van, és amely nemrégiben újraindította működését, és a közösségben mindenkit kiszolgál, még ha kis és néha elégtelen mennyiségben is. A gázai hívek kitartása a szentmise ünneplésében és Krisztus imádásában az Eucharisztiában, az Élet Kenyerében, minden megszakítás és fáradtság nélkül, valóban felemelte a lelküket, és erőt, reményt és örömöt oltott beléjük – mutatott rá a latin pátriárka.

Meglátogattam a temetőt is, ahol megáldottam az elhunyt hívek sírjait, különösen Nahida és Samar vértanúkét, akiket egy orvlövész ölt meg a plébánia közelében.

Látogatásom végén, május 19-én, vasárnap a gázai plébánia közösségével együtt ünnepeltem pünkösd ünnepét a két plébánossal, Gabrielével és Salamával, és kiszolgáltattam a bérmálás szentségét. A szentbeszédemben két fontos dolgot hangsúlyoztam: az egymás közötti egység fenntartásának szükségességét, amit a látogatás folyamán meg is tapasztaltam közöttük. Valamint a papok és nővérek döntő szerepét a közösségben az elmúlt időszakban.

Arra is buzdítottam őket, hogy a Szentlélek erejével tartsák életben a szívükben és az életükben a remény lángját, és biztosítottam őket arról, hogy az Egyház nem hagyja el őket, és az elsők között leszünk, akik segítünk Gáza újjáépítésében, és támogatjuk a lakosságot abban, hogy méltó életet élhessen.

Mi mást mondhatnék még? Világos üzenetet szeretnék küldeni a döntéshozóknak. Elég volt a gyilkolásból! A háborúnak véget kell vetni, és meg kell nyitni a különböző segélyszállítmányoknak szánt utakat, hogy elkerüljük a közelgő humanitárius válságot. Remélem, hogy ez a rémálom gyorsan véget ér – mondta végül Pierbattista Pizzaballa.

A látogatásra a bíborost elkísérte Alessandro de Franciscis, a Máltai Lovagrend nagyispotályosa, aki a Malteser Internationalis nemzetközi segélyszervezet képviselőivel együtt érkezett, akik humanitárius (elsősorban élelmiszer és egészségügyi) segítséget fognak nyújtani a területen.

Fordította: Kuzmányi István

Forrás és fotó: Jeruzsálemi Latin Patriarkátus 

Magyar Kurír