Száz éves a Csíkszeredai Római Katolikus Gimnázium

Az építés és a felújítás között eltelt száz évet ünnepelte vasárnap a Csíkszeredai Római Katolikus Gimnázium, amelyet 1911. június 5-én szenteltek fel. A centenáriumra két új szoborral gazdagodott az épület előtti szoborpark: Mikó Bálint főispánra, a gimnáziumot építtető bizottság elnökére, és a bizottságban a várost képviselő Ujfalusi Jenő akkori polgármesterre emlékezik ilyenképpen a hálás utókor.

Lenyűgöző alkotás, amely átitatódott a közösség történelmével – mondták a centenáriumi ünnepségen a gimnáziumról, amelyet 1909 és 1911 között a Csíkszereda vásárolta és adományozta telken, a magyar állam, Csík vármegye és az Erdélyi Római Katolikus Státus áldozatvállalásával épült a csíki székelység számára.

Az alkalomra elhelyezték a gimnázium előcsarnokában az eredeti, építéskor elkészült emléktábla mását is. „Az iskola az egyházhoz tartozik a kezdetektől fogva” – mondta az ünnepségen Darvas Kozma József csíkszeredai római katolikus főesperes, aki az erdélyi egyházi iskolarendszer múltjára tekintett vissza. Elhozta magával a Mária Kongregáció 1730-as évből származó nagykönyvét, amelyet a csíksomlyói iskolában őriztek, és amelyben olyan tanulók nevei szerepelnek, mint az ágyúöntő Gábor Áron, és Márton Áron püspök. Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke szerint annak,  hogy őseink mennyire becsülték a történeti és épített örökséget, egyik legszebb példája ez az iskola is. „Amikor azt mondják, Székelyföld nincs, meg kell nézni ezt az iskolát, a többi iskolát, templomainkat, és a többi épületeket, amelyekkel együtt megmaradtunk” – emlékeztetett Borboly.

A véndiákok nevében a 90. évében járó, 1940-ben érettségizett Erőss István emlékezett a régi időkre, amikor még a bécsi döntés előtt Brassóba kellett menniük érettségi vizsgát tenni. Varga László, a Márton Áron Gimnázium igazgatója szerint nemcsak a városkép része a gimnázium, hanem identitásunk meghatározója is, emlékeztetve, hogy népünk és nemzetünk hagyományos értékrendjében a hit, a tanulás és a munka állnak az élen. „Hálásak lehetünk a Gondviselésnek, hogy két évtizede tart a szellemi újjáépítés, és egy éve a teljes felújítás” – mondta az igazgató, aki köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult „ragyogó közös kincsünk megőrzéséhez”. Az egy éve kezdődött felújítás kapcsán emlékezett az elődökre Tamás Levente, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium igazgatója, aki az építők mellett az évtizedek során a szellem, a lélek építésén munkálkodó pedagógusokat is méltatta. Mint mondta, a válság idején bevállalt, és elkezdődött felújítás egy fordulópont lehet, amikor mindent újra kell gondolnunk magunkban.

„Elődeink tudták, hogy eljön ez a nap” – jelentette ki Ráduly Róbert Kálmán polgármester, aki szerint két érdekes változás is történt azóta. Az egyik, hogy a felszenteléskor csak fiúk kórusa énekelt, ma pedig az ünnepség méltóságát fellépésével emelő Segítő Mária  Római Katolikus Gimnázium kórusában jóval kevesebb a fiú. A másik, hogy Mikó Bálint főispán önhibáján kívül gróffá lépett elő – így szerepel egyelőre a most elkészült szobor talapzatán. Ráduly visszatekintett az építés óta eltelt száz év gimnáziumot is érintő történelmi eseményeire, emlékeztetve arra is, hogy „az 1916-os oláh betörés idején abban az évben az iskola nem fogadott diákokat”, és csak 99 nemzedék ballagott el a száz év alatt. Méltatta Gróf Majláth Gusztáv Károly püspököt, akinek áldozatvállalása a két világháború között is megtartotta a római katolikus státus számára a gimnáziumot, Márton Áron püspököt, aki még az alsó tagozatot Csíksomlyón kezdte 1907-ben, és az új helyen folytatta 1911-ben, mint a folytonosság diákja.

Mikó Bálint főispán, akinek mellszobrát Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrászművész készítette el, 1840-ben született Csíkszentléleken, 1882-ben lett Csík vármegye főispánja, két ciklusban országgyűlési képviselőként is dolgozott. Ő volt az építtető bizottság elnöke, és a gimnázium világi gondnoka is. Ujfalusi Jenő egykori polgármesteré a másik új szobor, Bodó Levente szentegyházi szobrászművész alkotása. Ő 1902-ben 25 évesen lett polgármester, és 1919-ig szolgálta a várost – mondta Ráduly, aki úgy értékelte, hogy nélkülük nem lenne ez a történet, és nem lenne százéves évforduló sem. A polgármester kifejezte reményét, hogy a szoborállítás itt nem áll meg, újabbak kerülnek a meglévő négy mellé. Az újonnan kialakított szoborparkba elhelyezett alkotásokat, amelyek talapzatait Dóczy András készítette, Darvas Kozma József főesperes szentelte, és áldotta meg.

Kovács Attila