Plébánosok védőszentje Vienney Szent János! Könyörögj érettünk!
Szeretettel,
Cs.t.
Vianney János 1786. május 8-án született Dardilly kis falujában, szegény földművescsalád gyermekeként. Ifjúkorát sok munkával töltötte, állatokat őrzött. 17 éves koráig írástudatlan maradt, ám emlékezetbe véste az édesanyjától tanult imákat. Már fiatalon a papságra készült, de csak sok nehézség árán jutott el a felszentelésig. 1815-ben, 29 évesen járulhatott újmisés papként az Úr oltárához.
XVI. Benedek pápa a 2009 augusztusában Castel Gandolfóban tartott általános kihallgatás során Vianney Szent Jánosról mondott katékézist. Kiemelte: az arsi plébános Isten ajándékának tekintette papságát. Az egyszerű plébános Franciaország egy eldugott falujában betöltve hivatását alter Christus, a Jó Pásztor mása lett, aki kész volt életét adni a juhaiért. Papi szolgálata élő katekézis volt, főként a szentmise bemutatásakor. Életének középpontjában az Oltáriszentség állt. Példaértékűen szolgálta a bűnbánat szentségét: fáradhatatlan gyóntató s buzgó lelki vezető volt. Hűséges volt küldetéséhez, amelyre Isten hívta; az isteni Gondviselésre hagyatkozott. Az emberek szívét nem emberi adottságai révén érintette meg, hanem azáltal, hogy Krisztussal való barátságáról beszélt. Krisztusba volt „szerelmes” – hangsúlyozta a Szentatya. Az arsi plébános tanítása szerint a lelkipásztor legfőbb feladata a Krisztussal való személyes egység keresése és annak közvetítése a rábízott közösség felé.
Vianney János az évek folyamán nemzetközi hírnévre tett szert; messze földről érkeztek az emberek Arsba; a zarándokok száma elérte az évi húszezret. Élete utolsó tíz évében napi 16–18 órát töltött a gyóntatószékben.
1843 májusában, amikor úgy érezte, közel a halál, Szent Filoména tisztelője lévén, a kora egyház szűz vértanújának segítségét kérte, s ígérete tett, hogy kápolnájánál száz misét mond. Tizenkét nappal később meggyógyult, és betartotta a szavát. Vianney János 1859. augusztus 4-én, 73 éves korában halt meg.
1874. október 3-án IX. Piusz a tiszteletreméltó (venerabilis) címmel tüntette ki. 1905. január 8-án X. Piusz boldoggá nyilvánította, és példaképül állította a klérus elé. 1925-ben XI. pápa a szentek sorába emelte. Emléknapját 1969 óta ünnepeljük halála évfordulóján, augusztus 4-én.