A ferences lelkiség szerinti élet pápai jóváhagyásának 800 éves jubileuma alkalmából szervezett rendezvénysorozat részeként március 6-án tartott konferencián előadók teológiai, illetve művészettörténeti megközelítésben tárgyalták a ferences Mária-tisztelet művészeti megjelenését.

 

 

A szervezők – a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománya, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár (MFKL) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténeti Tanszéke – nevében Kálmán Peregrin OFM, az MFKL vezetője köszöntötte a konferencia résztvevőit. A rend alapításának 800 éves jubileuma alkalmából a ferencesek igyekeznek megerősíteni  azokat a lépéseket, amelyeket XVI. Benedek szorgalmaz az egyház életében, hogy újra egymásra találjon a kultúra, a tudomány, a művészet és a teológia párbeszéde; ennek szolgálatában áll e konferencia is – hangsúlyozta Kálmán Peregrin. Megemlékezett a közelmúltban elhunyt irodalomtörténészről Bárczi Ildikóról, aki Duns Scotusról tartott volna előadást a rendezvényen.

Ferenc olyanná alakult, mint a Mennyei Jeruzsálem épületébe illő kő, vagy mint kovácsolt vas, melyet kalapácsütés formált tökéletesre, sokszoros sanyargatás által. A porciunkulai Szűz Máriához vitette magát, hogy ott adja ki élete utolsó leheletét, ahol befogadta a kegyelem lelkét – Szent Bonevantúra szavaival nyitotta meg a konferenciát Kálmán Peregrin.

A rendezvénynek a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adott otthont, vendéglátóként Orosz Lóránt OFM rektor köszöntötte az előadókat és résztvevőket.

Kálmán Peregrint a Magyar Kurír arról kérdezte, hogyan illeszkedik a konferencia a ferences lelkiség szerinti élet pápai jóváhagyásának 800 éves jubileuma alkalmából szervezett ünnepségek sorába:

„A konferenciát eredetileg az előző évre terveztük, amikor Duns Scotus 700 éves jubileumát ünnepeltük, neki köszönhetjük Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának teológiáját. A rendezvényre akkor nem került sor, de ez egy szerencsés meghiúsulás volt, mert így össze tudtuk kapcsolni a rend alapításának 800 éves jubileumával. Mivel a rend lelkiségi központja Ferenc szándéka szerint a Porciunkulához, Máriának az Assisiben található rendi templomához kötődik, ezért azt hiszem, hogy amikor a ferencesek életében jelenlevő Mária-tiszteletről, annak vizuális megnyilvánulásairól beszélünk, akkor a rend eredeténél vagyunk.

Magyarországon 2002-ben ferences rendtörténeti konferenciát tartottunk, s akkor láttuk, milyen nagy a ferences területen kutatók száma, ugyanakkor sokan közülük ismeretlenek maradnak. Most arra teszünk kísérletet, hogy megszólítsunk egy-egy tudományágat, hogy a művészeti témák reprezentatív tárgyalásán keresztül, ennek a programnak a hatására, a művészettörténet kicsit szervezettebben és jobban odafigyeljen a ferencesek hatására vagy a ferencesek környezetében jelenlevő művészeti értékekre. Szeretnénk megszólítani a művészettörténet képviselőit, tudósait. Szeretnénk látni, hogy az előző századok miként fogalmazták meg a rend lelkiségét s ennek a Mária-tiszteletben megnyilvánuló hatását, hogy le tudjuk vonni azokat a tanulságokat, amelyek szükségesek a saját identitásunkhoz. Októberben rendtörténeti konferenciára kerül sor, ugyancsak a Sapientia Főiskolán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közös szervezésben. Reményeink szerint az irodalomtörténet, a zenetörténet számtalan olyan lehetőséget biztosít, melyek segítségével szép kifutást tudunk adni e kezdeményezésnek.

Ferenc felismeri az Egyházban az anyát, az Anyaszentegyházat, amely befogadja őt, amely otthont ad neki, miután elszakad a családjától, és mivel az evangélium fölnyitása és megmagyarázása Porciunkulában történik, ezt az eseményt Mária személye kíséri. Ferenc számára nagyon fontos Jézus embersége, és az Istenembert Mária szülte közénk. Mária közvetítő szerepe az Egyház közvetítő szerepéhez hasonló: Mária az Üdvösség közlője, Krisztus közlője számunkra. Ez később a szeplőtelen fogantatás kultuszával kapcsolódik össze, mely egy egészen új emberkép megfogalmazója. Ezt Ferenc tapasztalata alapján fogalmazzák meg a rend teológusai, különösen Duns Scotus vagy Szent Bonaventúra: az élet önmagában szép és értékes, a bűn nem tudta elrontani annyira, hogy az istenképűség föl ne villanjon az emberi lét egy-egy momentumában, amiért érdemes élni, és érdemes bármilyen alantas viselkedésű embert szeretni vagy segíteni. Mária ennek a képe, hogy van közülünk egy, akinek a személye megmutatja, hogy milyenek voltunk a bűnbeesés előtt, és megmutatja, hogy milyenek leszünk a föltámadás után. Mária ennek a foglalata Ferenc számára.

Azt remélem, lesz olyan nemzedék, néhány olyan jeles ember, akik fölfedezik a ferencesség jelenlétét, hatását, és létre tudnak hozni egy olyan – akár más tudományok számára is – összefoglaló munkát, mely iskolát, szellemi műhelyeket teremt. A kommunizmus miatt ebben mi elmaradottak vagyunk, és a rendünk iránya is egyre inkább arra mutat, hogy a múltat nem végleg eltörölni kell, hanem meg kell ismerni, hogy tudjuk, mi az, ami a múltból a jövőbe mutat.”

Gátas Judit/Magyar Kurír