Anyanyelven hirdetni az evangéliumot

 

 

 

 

Nagyon fontos, hogy az együtt élő, különböző kultúrához tartozó és különböző nyelvet beszélő emberek megtanulják egymás nyelvét. De ennél még fontosabb, hogy szót értsenek, békében és egyetértésben éljenek — mondta magyar nyelvű igemagyarázatában Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök szombat este azon a háromnyelvű misén, amelyet Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspökkel együtt celebrált a Bákó megyei Lábnyikon. A moldvai püspök ugyanezt hangsúlyozta, mondván: mindenkinek az ő hitével, kultúrájával, hagyományaival és saját nyelvén kell hirdetnie az evangéliumot.

A budapesti Teleki László Alapítvány szervezésében pénteken Bákóban kezdődött, Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók elnevezésű konferencia szombaton Lábnyikon folytatódott, ahol csángó fiatal értelmiségiek mutatkoztak be. Közülük többen otthon kamatoztatják tudásukat, mások Magyarországon dolgoznak, szolgálnak, és onnan segítik a csángók törekvéseit a megmaradásért. Szombat este a konferencia záróakkordjaként tartottak magyar, román és latin nyelvű misét, amelyet közösen celebrált a magyar és a román püspök, koncelebráltak csángó származású papok.

A missziós vasárnap alkalmával elmondott igemagyarázatában Cserháti Ferenc hangsúlyozta: nem élhetünk egymás mellett közömbösen, idegen módra vagy éppen ellenséges módon egymással szemben, hiszen mi mind egy közösségben együttesen és egymásért vagyunk Isten soknyelvű, sokszínű, mégis egyetlen egyháza, népe az egyháznak. A külföldi magyarok lelki szolgálatának összehangolásával is megbízott püspök kiemelte, mi gazdagítjuk egymást azáltal, hogy különfélék vagyunk és különféle hagyományokat őrzünk, tanulhatunk egymástól, ugyanakkor „egymás megértésében mindig döntő fontosságú kérdés, készek vagyunk-e tanulni, és készek vagyunk-e beszélni a szívek nyelvét, a szeretetnek a nyelvét, amelyet mindenki megért". Az egyházfő leszögezte: „az egyházközségek, a lelkészségek, de minden plébánia és minden egyházmegye nagy lehetősége, hogy a béke evangéliumának otthonává, a népek közötti kiegyezés és a megbékélés hasznos talajává váljanak".

Petru Gherghel jászvásári püspök egyetértett az elmondottakkal, és kiegészítette azzal: „nem hirdethetjük az evangélimot szeretet, egymás megbecsülése, egymás tisztelete nélkül, ezért kérjük az Urat, hogy mindannyiunknak ugyanaz a hite legyen, és legyen bátorságunk, hogy mindenki a saját nyelvén dicsérje az Urat".

A szentmise alatt mindvégig a hívek két nyelven mondták válaszaikat, a legtöbb ének magyar nyelven csendült fel a templomban, a szomszédos falvakból érkezettekkel együtt a helyiek elénekelték a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnuszt. Ţampu Péter helyi plébános azzal zárta a misét, hogy kéri a híveket, „vigyék tovább ennek a szép liturgiának a szellemét", amit vastaps fogadott. A papok kivonulása után a pusztinai csoport megadta a hangot az Ó, Szent István dicsértessék kezdetű dalhoz. A spontán magyar nyelvű éneklés még jó negyedórán át tartott.

A Háromszék kérdésére Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány elnöke úgy méltatta a Lábnyikon történt eseményt, hogy annak történelmi jelentősége van, és úgy véli, ezáltal új fejezet kezdődhet a moldvai magyar mise ügyében.

Fekete Réka, Háromszék