Milyen lehet a jövő ott, ahol 11 ezer embert öltek meg a reggeltől estig tartó, bárkit célba vevő bombázások, a várost körülölelő hegyeken elhelyezett ágyúk lövedékei? - teszi fel a kérdést Vinko Puljić, Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.

Ezekben a napokban – pontosan 2012. április 5-én, nagycsütörtökön van Szarajevó drámai ostromának huszadik éve. Az ostromra az 1992 áprilisától 1996 februárjáig tartott háború idején került sor. Nem könnyű 20 év távlatából elmondani, hogy mi is történt Szarajevóban, abban a városban, ahol a keresztények, zsidók és muzulmánok ősidőktől fogva békében éltek egymással. Szarajevó egyben a konfliktusok és szenvedés városa is, mintegy magába zárja a XX. század elejének és végének minden háborúját. Szarajevó a szenvedés és a remény városa. Boldog II. János Pál, 1997-es történelmi látogatásakor Szarajevót „Európa Jeruzsálemének” nevezte. De mi is történt Szarajevóban? – teszi fel a kérdést Vinko Puljić Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.

Egy erőszakos és értelmetlen háború, amely sokakat ahhoz a gondolathoz szoktatott hozzá, hogy a katolikusok, ortodoxok, muzulmánok és zsidók nem képesek együtt élni. Szembeállították egymással a horvátokat, a szerbeket, a bosnyákokat. Különböző népeket, amelyek évszázadokon át együtt éltek, hirtelen megosztottak és szembeállítottak egymással. "Én, mint a város püspöke – maradtam" – folytatja visszaemlékezését Puljić bíboros. "Szarajevó minden lakosának pásztora voltam. Nem menekültem. Az enyéimmel maradtam a négy éves ostrom alatt, nap, mint nap osztoztam minden fájdalmukban és minden halvány reményükben.

De lehet-e még jövőről beszélni? Milyen lehet a jövő ott, ahol 11 ezer embert öltek meg a reggeltől estig tartó, bárkit célba vevő bombázások, a várost körülölelő hegyeken elhelyezett ágyúk lövedékei? Kétezer gyermek veszítette el életét: zsidók, keresztények és muzulmánok: nevüket ma a város központi terén lévő oszlopokon olvashatjuk. Ők Szarajevó gyermekei. Sokan vannak, akik az elszegényített uránium tartalmú bombák következtében daganatos betegségekben szenvednek. És mégis, léteznie kell egy jövőnek. Keresztények vagyunk, szeretjük az életet, hisszük, hogy van jövő, hogy soha nem a háborúé az utolsó szó".

Puljić bíboros felidézi azoknak a véget nem érő éveknek a személyes emlékeit is: a mindennapos bombázások következtében ma nagyothalló készüléket kell viselnie. „Mindenki püspöke akartam lenni: a katolikusok, ortodoxok, zsidók, muzulmánok és a nem hívők püspöke”. Jobban megértettem, - igaz, a háború erőszakában vált sürgetőbbé és világosabbá - hogy a püspök talán mindig arra kapott meghívást, hogy mindenki püspöke legyen…” „Szeretnék azonban arról is szólni, hogy mennyire fontos a barátság és a másokkal való kapcsolat, amikor egyedül vagyunk, és a gonosz vesz körül bennünket, fenyeget és ostromol, mint Szarajevóban. Gondolok a II. János Pállal való barátságra és mély szeretetközösségre. Gondolok a vele való találkozásra 1993 januárjában, amikor Assisiben a Balkánért imádkoztunk. Akkor még tartott az ostrom.

20 évvel a háború és Szarajevó ostromának tragédiája után örömmel jelentem be, hogy a Sant’Egidio Közösséggel nagy béke-világtalálkozót szervezünk Szarajevóban. Szeptember 9. és 11. között zajlik majd a találkozó, amely egybegyűjti a keresztény egyházak és nagy vallások képviselőit, hogy együtt mondjunk NEM-et a háborúra, az erőszakra és a megosztottságra. Hirdetjük, hogy mindenki számára van jövő, amit csak együttesen valósíthatunk meg. Nincs jövő a népek együttélése nélkül sem Szarajevóban, sem Bosznia-Hercegovinában, sem Európában, sem az egész világon. Nagyon remélem, hogy Szarajevóból a béke nagy üzenete elterjed majd az egész földön minden nép, az egész világ számára. Szarajevó, a megosztottság, a háború és a szenvedés városa váljon a béke álma városává Európában és az egész világon. Béke, a népek együttélése, egyenlőség. Mindenkit meghívok, hogy szeptemberben csatlakozzon hozzánk” – írja április 5-i keltezéssel közzétett üzenetét Vinko Puljić Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.

Vaikáni Rádió/Magyar Kurír