A kegytemplom búcsúja
Csíksomlyó ha nem is éppen a világ közepét, de fontos zarándokhelyet jelent sokak számára. A pünkösdi és az őszi, Mária neve búcsú híre ismert a magyarság körében, az év folyamán zarándokok ezrei látogatnak ide. A Mária-tisztelethez tartozó búcsúkon kívül van azonban a somlyói kegytemplomnak még egy ünnepe, amelyről már kevesebben tudnak. Mint minden római katolikus templomnak, a csíksomlyói kegytemplomnak is megvan ugyanis a búcsúja, Sarlós Boldogasszony napján.
Csíksomlyó létezéséről az első írásos emlék az 1333-as pápai tizedjegyzékben maradt fenn, itt Sumbov, majd egy évvel később Sumlov néven említik. Az egyházközség patrónusa a mai napig Szent Péter és Szent Pál apostolok. „A ferencesek csíki tartózkodásáról okmányokkal alátámasztott adatunk 1400 október 29-ről van" – írja dr. P. Boros Fortunát a Csíksomlyó, a kegyhely című munkájában, majd így folytatja: „Ezen esztendőben IX. Bonifác pápa Alvernai Bertalan bosnyák helynöknek engedélyt adott arra, hogy négy ferences klastromot alapítson, éspedig Dalmáciában Raguza mellett Vetila (Velia, Velica) helységben, a másikat a magyar ferences tartomány Billich nevezetű majorjában, amely nem lehet más, mint a magyarországi Üdvözítőről nevezett tartomány csíki (Chichiense) háza Erdély közelében, amelyet a háború dühöngései miatt sokszor elhagytak, de ahová mindannyiszor visszatértek." Szintén Boros Fortunát említi, hogy a rendi évkönyvek feljegyzései arra engednek következtetni, hogy a ferences szerzetesek már 1400 előtt jelen voltak Csíksomlyón, ahonnan több ízben elmenekültek, majd visszatértek. Erdély keleti része ugyanis akkor már „ferences gyűrűben" volt, Nagy Lajos magyar király pedig Alvernai Bertalan bosnyák helynököt XI. Gergely pápához küldte, hogy engedélyt kérjen házak alapítására. A pápa 1372. július 5-én adott engedélyt arra, hogy tizenkét helyen zárdát és templomot építsenek. IV. Jenő pápa pedig 1439. szeptember 15-én kelt levelében megparancsolja Benedek szörényi püspöknek, gondoskodjék arról, hogy Moldvában, a székelyek földjén (terra Ciculi) és Havasalföldön „a nép papokban ne szűkölködjön". Losteiner szerint a somlyói kolostor alapítási éve még korábbra, 1352-re tehető, és Apor András erdélyi vajda bőkezűségének köszönhető.
A megtelepedett ferences barátok templomot is építhettek, amely azonban a XV. század közepére omladozni kezdett és szűknek is bizonyult. Ezért a ferences szerzetesek 1442–48 között gótikus stílusú templomot építettek Csíksomlyón. Az építkezésben a hívek mellett Hunyadi János is segített, aki a törökök fölött aratott marosszentimrei győzelme emlékére harminckét székely család munkásságát ajánlotta fel a klastrom szolgálatára. IV. Jenő pápa pedig 1444. január 27-én kelt rendeletével örök időkre szólóan hétévi búcsút engedélyezett azoknak, akik a Sarlós Boldogasszony napját megelőző vecsernyétől kezdődően másnap vecsernyéig a templomot meglátogatják, gyónnak, áldoznak, a templomépítésre és annak fenntartására alamizsnálkodnak. Az új templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel 1448-ban. Július 2-a tehát a somlyói templom búcsús napja. Az első, gótikus templomot és a mellette álló kolostort a XVII–XVIII. században többször javították. Az erős falakkal övezett épületegyüttes menedékül szolgált a környék lakosságának a török-tatár betörések idején. Az 1661-es tatárdúlás idején a védők nem tudtak ellenállni a túlerőnek, a pogányok felgyújtották az akkori templomot és kolostort. A javítások után a csúcsíves templom 1802-ig állt. Akkor azonban egy nagyobb templom építése vált szükségessé. Az új templom építését, amelynél felhasználták a régi anyagát, 1804-ben kezdték el, és 1876-ban fejezték be. A barokk templomot 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály erdélyi püspök.
Ma tehát, Sarlós Boldogasszony ünnepén tartják a csíksomlyói kegytemplom búcsúját. Az ünnepi szentmisét fél tizenegytől celebrálja Salamon Antal kósteleki plébános. Reggel nyolckor Artúr atya, este hétkor pedig Asztrik atya mond szentmisét.
Takács Éva
