Boldog II. János Pál pápa Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a Megszentelt Élet Napjává nyílvánította 1997-ben: „Soha nem felejthetjük el, hogy az Istennek szentelt élet a Mennyei Atya ajándéka, aki a hivatást adja. A szerzetesek világnapja segítse Isten népét, hogy jobban megismerje a megszentelt élet sajátosságait és megbecsülje azt.”

Ezen a napon emlékezünk azokra a csodálatos dolgokra, amelyeket az Úr véghez vitt bennünk, továbbá mindannyiunk életútja, akik meghívást kaptunk, hogy törekednünk kell örömmel tanúságot tenni a világban Isten szeretetéről. A megszentelt élet ajándék az egyház számára, Krisztus életének tanúi vagyunk, hogy semmit se helyezzünk Isten és az ő országa közé.

„A különböző életformákban és hivatásokban ugyanazt a szentséget munkálja mindenki, akiket Isten Lelke vezérel, az Atya szavának engedelmeskedve és az Atyát lélekben és igazságban imádva követik a szegény, alázatos és a keresztjét hordozó Krisztust, hogy az Ő dicsőségében is részesülhessenek. De mindegyiküknek saját adományaik és kegyelmeik szerint tétovázás nélkül kell járnia az élő hit útján, mely fölébreszti a reményt és a szeretet által tevékeny.” (Lumen gentium 41.) Mindannyiunknak helyet kell adnunk a Szentléleknek szívünkben, hogy segítségével valóban előrébb tudjunk haladni a hit útján, amely a Krisztus szerinti emberség megvalósítását teszi lehetővé. Ha valóban Isten országáért munkálkodunk szeretetben, akkor valóban az Isten országának hatékony és pótolhatatlan jelévé válunk,s hozzásegítjük az Egyházat ahhoz, hogy jel legyen a világ számára.

A szerzetesi életünk lényege, az evangéliumi tanácsok vállalása, amely vitathatatlanul hozzátartozik az Egyház életéhez és szentségéhez. A megszentelt élet, az Istennek szentel élet soha nem hiányozhat az Egyházból. Ezt az életformát maga Krisztus vezette be, amikor egyeseket meghívott, hogy hagyják el mindenüket és kövessék őt. Az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmak benső kapcsolatban vannak Krisztus misztériumával, mert az a feladatunk, hogy valamiképp megjelenítsük azt az életformát, amit Krisztus a maga számára választott, és úgy mutassuk be, mint abszolút és eszkatológikus értéket (vö. Vita consecrata 29.). Ezért a szerzetesek számainak csökkenése soha nem vezethet a minőségi csökkenéshez. Létünk értelme nem abban van amit teszünk, hanem amik vagyunk. Gyertyafényként kell világítsunk az embereknek, ezért fontos, hogy tanúságot tegyünk közösségeinkben a kölcsönös szeretetről, hiszen amint az Úr mondja: „Arról tudjátok meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).

erikbarat.blogspot.ro