Tizenhárom évvel a mintegy százezer halálos áldozatot követelő 1992–1995-ös boszniai háború befejezése után továbbra is találnak tömegsírokat az egykori jugoszláv tagköztársaságban, ahol háborús bűnösök mészárlásaik szörnyű bizonyítékait próbálták meg ily módon elrejteni. Az igazságügyi szakértőket gyakran olyanok vezetik nyomra, akik ellenszolgáltatás – pénz, esetleg mikrohullámú sütő vagy nyugati vízum – fejében fedik fel a tömegsírok helyét, s ez az információkereskedelem nyilvánvalóan a háború óta létezik.

 

 A tömegsírok feltárásában részt vevő szakértők elmondása szerint egyes helyszínekre szemtanúk vezetik el őket, akik segítségükért nem kérnek semmit. Mások viszont anyagi ellenszolgáltatást szeretnének: néhány dollártól esetleg több tízezer dollárig terjedő összegeket, esetleg építőanyagot, vagy segítséget valamely nyugati országba szóló vízum megszerzéséhez. Akadt olyan „füles” is, amelynek árát egy új mikrohullámú sütőben szabta meg az információ birtokosa.

Munira Subasic, a Srebrenicában kivégzett nyolcezer muzulmán férfi és fiú özvegyét és anyját tömörítő szervezet, a Srebrenicai Anyák vezetője elmondta: jelenleg egy olyan férfival tárgyalnak, aki 20 ezer eurót szeretne kapni azért, hogy megmutassa egy – akár 1100 holttestet rejtő – tömegsír helyét.

Az ilyen ügyleteket rendszerint közvetítők útján ütik nyélbe, akik pontosan leírják, hol kell ásni. Olyan is előfordul, hogy az informátor az éj leple alatt maga keresi fel a helyszínt, és megjelöli – mondja Subasic. Az igazságügyi orvos-szakértőket ezután értesítik, és máris kezdődhet a sír feltárása.

A szakértők már megtanulták becsülni a segíteni akaróktól származó információkat – mondja Murat Hurtic, akinek csoportja 97 tömegsírt tárt fel Bosznia-Hercegovina északkeleti részén. És minden bizonnyal a tanulópénzt is megfizették: Amor Masovic, az eltűnt személyek felkutatásával foglalkozó boszniai bizottság vezetője szerint ők legalábbis csak akkor fizetnek, ha az információ hitelesnek bizonyult.

Hurtic szerint nemegyszer előfordult, hogy csapata a megadott helyen ásni kezdett, de nem talált semmit, ám kíváncsiskodó helybeliek odasúgták: még egy kicsit balra ássanak, vagy diszkrét kézmozdulatokkal terelték őket a helyes irányba. Néha szerbek keresik fel őket, akik – feltehetően a népükről kialakult rossz képet cáfolandó – azt hangoztatják, hogy ők sem mind egyformák, és elárulják, hogy a lejtőn egy kicsit lejjebb kell keresni a sírt.

A boszniai háború óta már több száz tömegsírt tártak fel, és több mint 16 ezer ember földi maradványait hantolták ki, de 13 500 ember holttestét még mindig keresik.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a boszniai hatóságoknak olyan túlélők segítségére kell támaszkodniuk, mint Hasan Nuhanovic. Szülei után kutatva a fiatalember az egykori frontvonalakon elterülő városok piacain kérdezősködve végül olyan informátorokhoz jutott el, akik több száz dollárért elárulták neki: Srebrenicából Vlasenicába hurcolt anyja a háború végén cellájában még időben felvágta az ereit, hogy elkerülje a kínzásokat. Nuhanovic most abban reménykedik, hogy további néhány száz dollárért azt is kiderítheti, hol földelték el az anyját egykori fogvatartói.