Az olasz Avvenire című napilap december 5-i száma közli Rino Fisichella érsek nyílt levelét az eutanáziáról.

 

 

Az Életvédő Pápai Akadémia elnökének levele abból az alkalomból született, hogy a luxemburgi parlament elfogadta az aktív eutanáziáról szóló törvényt.

Henry nagyherceg december 1-jén lelkiismereti okokra hivatkozva nem írta alá a törvényjavaslatot, ám a döntés mégis megszületett, mivel Junker kormányfő alkotmánymódosítást javasolt a vétó megkerülésére. Az eutanáziáról szóló törvény büntetlenséget biztosít azoknak az orvosoknak, akik halálba vagy öngyilkosságba segítik a súlyos betegeket. Luxemburg ezzel a törvénnyel azon kevés európai államhoz csatlakozik, amelyekben az eutanázia legális.

Rino Fisichella írásában aggodalmának ad hangot. Bár ellentmondásosnak tűnik, az eutanáziával párhuzamosan a palliatív kezelésre vonatkozó törvényről is folyik a parlamenti vita Luxemburgban. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a két törvény között mély ellentét húzódik. Egyfelől tehát kinyújtjuk kezünket az utolsó stádiumban lévő beteg felé, hogy jogosan enyhítsük szenvedéseit, másfelől viszont – az eutanázián keresztül – előkészítjük a halálos csapást mint végleges megoldást. Az élet nem lehet alkudozás tárgya – állapítja meg Fisichella érsek.

Bármilyen legyen az emberek által hozott törvény, az élet továbbra is olyan alapgondolaton nyugszik, amelyet nem lehet elvitatni. Az Életvédő Pápai Akadémia elnöke II. János Pál Evangélium Vitae enciklikáját idézi, amely szerint egy ártatlan emberi lény közvetlen és szándékos meggyilkolása mindig súlyosan erkölcstelen, nem lehet jogszerű sem a célt, sem pedig az alkalmazott eszközt illetően.

A Hittani Kongregáció Jegyzéke figyelmeztet a katolikus politikusok kötelességére: „A törvényhozás területén közvetlen felelősséget viselők egyértelmű feladata, hogy elutasítsanak minden olyan törvényt, amely veszélyezteti az emberi életet. Ennek szellemében tehát a katolikus politikus lelkiismerete szavát követve ellene szavaz minden olyan törvénynek, amely legitimmé teszi az eutanáziát. Rino Fisichella szerint a katolikus politikus nem hivatkozhat a kisebbik rossz alapelvére sem, amennyiben az említett törvény nem egy korábbi törvény szigorított változata, hiszen ez az első alkalom, hogy a luxemburgi parlament szembesül ezzel a kérdéssel.

Minden személy méltóságát – elsősorban azokét, akik a legesendőbb állapotba kerülnek – minden körülmény között biztosítani és védelmezni kell minden olyan kísérlet ellen – még ha ezt többé-kevésbé a könyörület köntösébe bújtatják is –, amely az eutanáziához vezeti. Sokan az önrendelkezés alapelvére hivatkoznak, ám itt is tisztázni kell, hogy az önrendelkezés olyan cselekedet, amelynek célja mindig és egyedül az élet, nem pedig a halál. Az eutanázia – kegyes halál – szemantikai jelentésével ellentétben, minden esetben erőszak az élet ellen és teljes bizalmatlanság az orvostudomány fejlődése iránt. Mindezen megfontolások kapcsán a törvényhozónak tanúbizonyságot kellene tenni arról, hogy tisztán látja a kérdést, és a jövőbe tekint, tudván, hogy milyen nagy a tét. Senki sem tarthatja fenn magának azt a jogot, hogy döntsön az élet és a halál felett. Az eutanáziát büntetlenné tevő törvény nem csökkenti azt az objektív rosszat, amit ez a törvény magában foglal.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír