Kezdetben minden egyszerű volt. A férfi ebédrevalót vadászott, a nő a fészket vé- delmezte. A nő szerepe világos volt. Mivel ő hozta világra az utódokat, képességei úgy fejlődtek, hogy ennek a feladatnak minél jobban eleget tudjon tenni.

 

 

Képessé kellett válnia arra, hogy állandóan szemmel tartsa a környezetét, és észrevegyen minden veszély- re utaló jelet, meg kellett tanulnia kitűnően tájékozódnia a maga szűk kis körében, és ki kellett fejlesztenie magában azt a kifinomult érzéket, amely lehetővé tette, hogy a gyere- kek vagy a felnőttek viselkedésében egyet- len apró változás se kerülje el a figyelmét.

Sikerének mércéje, a család életének össze- fogása, erre való képessége volt. Önbecsü- lése pedig onnan származott, hogy a férfi értékelte otthonteremtő ügyességét, nevelői rátermettségét. Soha nem várták el tőle, hogy vadásszon, harcoljon az ellenséggel vagy kicserélje a villanykörtét.

A férfi vadászott és oltalmazott

Egyértelmű volt a férfi munkaköre is: neki kellett felhajtania az ebédrevalót, mind- össze ennyit vártak el tőle. Mindennap kimerészkedett az ellenséges, veszedel- mes világba, és életét kockáztatva vadászott, hogy ennivalót szerezzen asszonyá- nak meg gyermekeinek, és megvédte őket a vadállatokkal vagy az ellenséggel szemben. Kifejlesztette magában a széles körű tájékozódás képességét, így tudta messziről is felfedezni, elejteni, majd hazavinni az élelmet. Ugyancsak kiválóan megtanult célozni, hogy könnyűszerrel eltalálja a mozgó célpontokat.

Férfiúi sikerének mércéje az a képessége volt, hogy zsákmányt ejtett, és hazavit- te, önbecsülése pedig abból táplálkozott, hogy a nő méltányolta küzdelmét, erő- feszítéseit. Sosem kellett „elemeznie a kapcsolatot”, és nem várták el tőle, hogy levigye a szemetet vagy segítsen tisztába tenni a csecsemőt.

Női ösztön

A nők érzékszervei sokkal finomabbakra vannak hangolva, mint a férfiaké. Anyai és fészekvédelmező minőségükben képessé kellett válniuk, hogy mások viselke- désében, hangulatában érzékeljék az apró változásokat, hiszen ezek fájdalomra, agresszióra vagy búskomorságra utalhattak. Ezt nevezi a köznyelv „női ösz- tönnek”.

Az ösztönös női megérzés ősidők óta ámulatba ejti azokat a férfiakat, akik félre- lépéssel kísérleteznek és kivétel nélkül mind lebuknak.

A nő ismeri gyermekeinek barátait, reményeit, ábrándjait, románcait, titkos félel- meit, tudja, mire gondolnak, mit éreznek, és rendszerint azt is, hogy miféle ha- szontalanságon törik a fejüket.

A férfi először végignézi a könnyeket, a hisztériás rohamot, vagy elszenvedi a pofont, s csak akkor kap észbe, hogy valami nincs rendben.

Mivel a férfiaknak élelemre kellett vadászniuk, sosem tartózkodtak eleget a bar- langban ahhoz, hogy beavatást nyerjenek a nem verbális jelek titkaiba, vagy ki- ismerjék a személyek közötti kommunikáció módozatait.

A férfiak rémálma

A férfi és a nő koktélpartira készül. A nő új ruhát vásárol, mert nagyon csinos akar lenni. Elővesz két pár cipőt, egy kéket és egy aranyszínűt, majd felteszi a kérdést, amelytől minden férfi retteg:

- Drágám, melyiket vegyem fel ehhez a ruhához?

A férfi hátán ilyenkor végigfut a hideg. Tudja, hogy kutyaszorítóba került:

- Öööö… izé… azt, amelyikhez kedved van, édesem! – hebegi.

- Ejnye! – türelmetlenkedik a nő. – Melyik néz ki jobban? A kék vagy az arany?

- Az arany! – szánja el magát a férfi idegesen.

- Mért, mi bajod a kékkel? – kérdezi a nő – Persze, sosem állhattad! Egy vagyont adtam érte, te pedig utálod!

A férfi összeroskadt:

- Ha nem vagy kíváncsi a véleményemre, akkor miért kérded?

Megkérik arra, hogy oldjon meg egy problémát, és amikor megoldja, az asszony egy cseppet sem hálás. Pedig a nő egy jellegzetesen női eszközt vetett be: átté- telesen, virágnyelven beszélt. Hiszen már rég eldöntötte, melyik cipőt veszi fel, és lényegében fütyült arra, amit a férfi gondol. Neki csak az a biztos tudat kell, hogy mások is csinosnak tartják.

A kék és aranyszínű cipő stratégiája

Ha a cipői között válogató nő azt kérdezi: A kéket vagy az aranyszínűt? – fontos, hogy a férfi ne válaszoljon. Inkább kérdezzen vissza: Te már döntöttél, drágám?

A nők többsége döbbenettel nyugtázza majd ezt a lépést, az általa ismert férfiak többsége ugyanis egyből rávágta volna, hogy neki melyik tetszik jobban.

- Hát… arra gondoltam, hogy esetleg az aranyat veszem fel… – feleli a nő elbizonytalanodva. Igazság szerint pedig eldöntötte már, hogy az aranyat fogja viselni.

- Miért az aranyat? – érdeklődik a férfi – Mert a kiegészítőim aranyszínűek, és a ruhámban is van aranyminta – feleli a nő.

Ilyenkor a talpraesett férfi azonnal rávágja: – Remekül választottál! Gyönyörű leszel! Ügyes vagy! És nekem is nagyon tetszik!

Holtbiztos, hogy ezek után neki is remek estéje lesz.

Barbara és Allan Pease művei alapján

Salló Emőke