Akár adományokról, akár a kolostorok által előállított minőségi termékek megvételéről van szó, az emberek érezhetően csökkentették az erre a célra szánt pénzkiadásukat. Több szerzetesháznak emiatt újra kell gondolnia gazdálkodását. A La Croix francia kolostorok fenntartóit kérdezte a témáról.

Egyedül, családdal vagy csoportosan a nyugdíjasok ma is szívesen jönnek a Loire mentén található pradines-i kolostorba, ahol csend és nyugalom fogadja őket a bencés nővérek között. „De jóval kevesebben térnek be a boltunkba” – mondja Pierre-Marie nővér, a ház gazdasági vezetője. Szavait a boltot vezető Hélène-Philippe nővér is megerősíti: „Az emberek ma jobban odafigyelnek a pénztárcájukra.”

A tapasztalatok ugyanezek a Toulouse mellett fekvő Boulaur ciszterci nővéreinél is, akik egy egész gazdaságot tartanak fenn: gabonát termesztenek, teheneket és disznókat tartanak, pástétomot, sajtot és lekvárt készítenek. „Egyre többen mennek ki a bolt ajtaján úgy, hogy nem vásároltak semmit. És karácsonykor is sokkal kisebb forgalmunk volt a megszokottnál” – meséli Sophie nővér, a közösség könyvelője. A nővérek azért megelőzték a ház gazdasági megbillenését: szélesítették partnereik körét, így a korábbinál több környékbeli boltnak szállítanak.

A válság a kézzel készített kis kerámiaszentjeiről híres jouarre-i kolostort sem kíméli. Karácsony előtt ugyan továbbra is jöttek a családok betlehemet venni vagy a meglévőt további figurákkal kiegészíteni, de a bevásárlókosarak tartalma egyre csökkent. „A családok hűek maradtak termékeinkhez, de csak módjával vásárolnak” – nyilatkozza Christine nővér, a kerámiaműhely vezetője. Könyveik forgalma is visszaesett. A vallási könyvtáraktól eddig júniusban esedékes megrendelések tavaly csak novemberben érkeztek, ami azzal a következménnyel járt, hogy a környék többi szerzetesházának termékeit is forgalmazó kolostor, akinek a saját maga által rendelt árut természetesen ki kell fizetnie, teli polcokkal, de üres kasszával maradt.

A bencés rendben a kétkezi munka a kolostorok életének egyik alappillére szellemi és anyagi szempontból is. „Munkánk gyümölcséből tartjuk fenn magunkat” – mondja a pradines-i kolostor házfőnöke.

Azonban nem a gazdasági válság és az ennek következtében fellépő vásárlőerő-csökkenés a jelenség egyetlen oka. A bordeaux-i kolostor boltja például hosszú évek óta érzi a visszaesést, mely többek között a vevőkör elöregedésével és a kínálat megújulásának lassúságával is magyarázható. A pradines-i kolostort hosszú ideig eltartó nyomda például az internet megjelenésének esett áldozatul, és a helyzetet az elmaradó esküvőimeghívó-rendelések miatt a házasságkötések számának csökkenése is súlyosbította.

Ellenben azok a kolostorok, amelyek termékei elég exkluzívak ahhoz, hogy ne nagyon akadjanak versenytársaik, jobban veszik az akadályokat. Ilyen például a trappista szerzetesek sept-fons-i kolostora, ahol szövetregeneráló, idegnyugtató és a változókor tüneteit enyhítő hatású gabonát és táplálékkiegészítőket kínálnak. „Kisebb visszaesést mi is tapasztaltunk az elmúlt év során, de november-december óta javult a helyzet” – mondja Alexis testvér, a malom vezetője. „Néhány vezető termékünk, mint például az ízületerősítő Germaflex vagy a biozselé forgalma például egyáltalán nem esett vissza. Az emberek a válsággal is könnyebben szembenéznek, ha az egészségük rendben van!”

Ezt a Párizsban működő Kolostorok Központi Irodájának vezetője is jól tudja. „Mindenhez, amit a szerzetesek előállítanak, a minőség, a természetesség és a hagyomány érzésének kell kötődnie, mert a vevők ezt keresik.” Ezt a környéket a válság kevésbé érinti, és az iroda a 2009-es évet 15%-os forgalomnövekedéssel zárta. Sőt, további öt, franchise-rendszerben működő üzlet nyitását is tervezik.

A gazdasági válság azonban más jelentős kérdéseket is felvet a kolostorok termékelőállítási és -forgalmazási tevékenységét illetően. Azt például, hogy az ilyen jellegű munka mekkora részét foglalhatja le a szerzetesek életének. „Roueni közösségünk kekszet, egy másik csokoládét készített, és mindkettő nagyon jó forgalmat hozott. Mégis leálltak velük, mert a túl sok megrendelés – főleg karácsony és húsvét előtt – elvette az idejüket a többi szerzetesi teendőktől” – mondja Jeanne de Bettignies, a bordeaux-i kolostor boltjának vezetője. „A szerzetesrendekben nem ugyanaz a fontossági sorrend, mint egy cégben. A szerzetesek egy veszteségesen működő műhelyt is fenntarthatnak, ha az például értelmes elfoglaltságot teremt az idős rendtársaknak” – csatlakozik az elhangzottakhoz Christine nővér. – „Bár mi is pénzből élünk, nem csak a pénzre gondolunk.”

Magyar Kurír