Ne aggódj, ha nagyon idegenül cseng a füledben ez a szópárosítás, mert bár nem mai találmány, itthon ez még nagyon friss, de kétségtelenül az egyik legszebb dolog, amiről valaha hallottam.
Marillac Szent Lujza rendalapító
Valaha, réges-régen, még a II. világháborúban volt egy erődítményekből álló védvonal, melyet a később legyőzhetetlennek minősített szovjet haderő sem tudott áttörni. Árpád-vonalnak hívták…
Nem szabad megközelítenünk az ördögöt, sem beszélnünk vele: hiába vesztes, még veszélyes ránk, mert csábít és rászed minket – figyelmeztetett homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén május 8-án.
Mennyi tisztálkodó szert, borotvát használunk el? Vajon Isten akarata, hogy jelzés nélküli, szagtalan, steril emberek legyünk, meddő életet éljünk??
Szent István király hitvesére, első koronás királynénkra, Szent Imre herceg édesanyjára emlékezünk liturgikus emléknapján, május 7-én.
Egy kis történetet találtam, amely elgondolkodtat...
Az anyák napja az egyik legmeghatóbb ünnepünk, hiszen az előtt az ember előtt tisztelgünk ezen a napon, akinek születésünktől kezdve mindent köszönhetünk. Nem csak itthon, hanem a világ minden pontján számon tartják ezt a jeles napot.
Mottó: „Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava. A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak agangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.”