Katolikus falinaptárunkba az is oda van írva, az ünnep neveként, hogy Urunk bemutatásának ünnepe. Ez már sejteti, hogy miről van szó. A IV. században a jeruzsálemi keresztények a Karácsonyt lezáró ünnepként ünnepelték Urunk bemutatását. Tudniillik a bibliai alapok oda nyúlnak vissza, amit a Lukács evangéliumban is ír, hogy a hithű zsidó asszony a szülés után a 40. napon vált tisztává, hogy gyermekét, főleg első szülött fiát bemutathassa Istennek a templomban. Elment tehát a templomba, Jeruzsálembe, és odaadta Istennek, hogy Ő rendelkezzen vele. Az Úr Jézus édesanyja, Mária is ezt tette. Ekkor történt, írja Szent Lukács, hogy Simeon az öreg főpap karjába vette a kisgyermeket és mintha jövendölt volna, imádságot mondott: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.” Nos, erre a bibliai eseményre nyúlik vissza ez a IV. századi ünnep, ami a Karácsony lezárása is volt, 40 nappal Karácsony után.
Bővebben: Miért szentelünk gyertyát Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén?
