Székelyhíd – Újra itt a kiránduló idő, s ha már kifogytak volna a közeli úti célokból, van egy tippünk, merre induljanak. Középkori templom, kastély, legendák, griffmadár, termálfürdő: jól hangzik? Mindettől csak egy határ választ el.

A trianoni békeszerződés megpecsételte a Székelyhíd nevű város sorsát is, a román-magyar határt a vasúthálózat miatt 12 kilométerre húzták meg a településtől, így az (megannyi más területtel együtt) Románia részévé vált.

Érdemes átruccanni Debrecenből is a közeli városba, ahol lelőttek egy griffmadarat

A Stubenberg-kastély

Megtévesztő az elnevezése, Székelyhíd (románul: Sǎcueni) nem Székelyföld hegyormok és fenyvesek övezte települése, hanem Románia legnyugatabbra fekvő, alföldi határátkelő városa. A település első lakosai a betelepített székelyek voltak – innen ered a név.

Tapasztalataim alapján a debreceniek nagy része nem hallott a városról, pedig az mindössze 40 kilométerre fekszik Debrecentől, így ideális célpont lehet egy hétvégi kiruccanáshoz. A román nyelvtudás hiánya sem jelenthet gondot, a városban lehetetlen olyan helyre betévedni, ahol nem beszélnek magyarul. Javaslom, hogy utazás előtt kedvcsinálóként nézzék meg Fekete Ibolya részben székelyhídi vonatkozású, Anyám és más futóbolondok a családból című filmjét, majd a sáros, mocsaras vidékre való tekintettel kösse fel a túrabakancsát is!

A katolikus templom

Debrecenből ugyan naponta egyszer vonat is indul Székelyhíd felé, a több órás út azonban könnyen a kirándulásra készülők kedvét szegheti. A várost autóval a legkönnyebb megközelíteni, de a vállalkozó kedvűek akár biciklivel is legyűrhetik a távolságot. A Létavértes és Székelyhíd között működő határátkelőhelyen az utasok egy gyors raktérellenőrzés után, a személyi igazolványukat felmutatva, a színes-szagos repce-, kukorica-, búzaföldeken és gyümölcsösökön keresztül máris a városban találhatják magukat.

A rideg, kommunista imázst őrző külváros gazzal benőtt, lepusztult gyáraival és omladozó mezőgazdasági épületeivel ne ijesszen el senkit, a határtól egyenes út vezet a város szívébe, amely már sokkal barátságosabb képet mutat. Ha már ott vagyunk, első lépésként érdemes megpihenni a Petőfi-park egyik padján, szemügyre venni a környező épületeket: a városházát, az éppen épülő színházat, az iskolaként funkcionáló bírósági épületet, a művészeknek állandó kiállítást biztosító múzeumot és a park közepén álló Turulmadaras millenniumi emlékművet. A szürke gránitból készült obeliszk csúcsán álló bronzmadár különlegessége, hogy egy csoda folytán eddig minden történelmi viszontagságot túlélt.

Székelyhídra kéne menni - Galéria megnyitása

Székelyhíd ősi történetét egyébként is átjárják a madármotívumok, a griffmadárról szóló mendemondát minden székelyhídi ismeri. A legenda szerint a nemesi származású Zólyomi család egyik tagja, Zólyomi Dávid lelőtte a település majorságát veszélyeztető „szörnyet”, a hatalmas griffmadarat, s ahova az állat esett, oda építette a református templomot. Ahogyan az a legendák esetében történni szokott, az izgalmas történet sajnos nem állja meg a helyét, és nem csupán a mesebeli griffmadár miatt. Egy 1995-ben zajló tatarozás alkalmával derült fény arra, hogy itt korábban egy Árpád-kori templom állt, amelynek helyére építették a Zólyomiak a Mátyás-korabeli gótikus református templomot.

Ugyan a templom jelen formája alig árul el valamit középkori eredetéről, érdemes közelebbről is szemügyre venni, hiszen a nemesi család griffes címerén túl a templomkertben megcsodálható az egykori Zólyomi-vár makettje is.

A kastély főbejárata

A református templom után érdemes felkapaszkodni a székelyhídi nagydombra és a katolikus templomtornyot is üldözőbe venni. A 18. századi díszes, gyönyörű barokk stílusú templomból kilépve az ember újabb ámulatba eshet: egy kastély előtt találja magát.

A székelyhídi kastély egy részét szintén a Zólyomi család építette a 15. század során, majd a Habsburg uralom idején az osztrák Stubenberg grófi család vette birtokba. Az államosítás alatt és után líceumként funkcionált, jelenleg pedig Böjte Csaba árváinak, rászorulóinak ad otthont. A portaszolgálat fala hirdeti: Gyermek Jézus Otthon, s a kaput megközelítve gyermekzsongás csaphatja meg az ember fülét. A kastély egy részét ugyan renoválták, az épület jelentős része azonban még így is rossz állapotban van. Egy kis fantázia ugyan szükségeltetik hozzá, mégsem túl nehéz elképzelni, hogyan léphettek ki hintójukból az osztrák nagyurak és nemes hölgyek pompás ruhájukban. A dór oszlopokkal ellátott főhomlokzat mellett ráadásul egy ritka magnólia fa áll, amely tavaszi virágzása során beragyogja a kastély udvarát. Érdemes néhányat kattintani az udvaron.

A sósúti pincesor

A kastély hátsó részén további, ezúttal nemcsak a szemnek kedvező érdekességek várják a látogatókat. Az alacsonyan fekvő, lankás területen húzódik a sósúti pincesor, amely finomabbnál finomabb érmelléki borokat rejt. A borok szerelmeseinek érdemes a nyári városnapok (Érmelléki Ősz) alkalmával Székelyhídra látogatniuk, hiszen akkor rendezik meg a nyitott pincék estéjét, amelynek során hegedűszóval kísért mulatozás veszi kezdetét. Aki lemarad az eseményről, az se bánkódjon, térjen be a Lilla panzióba és étterembe, amit a helyiek csak Lali bárnak neveznek, és kóstolja meg a borlovag tulaj díjnyertes borait.

Maga Ady Endre sem vetette meg a székelyhídi borokat, visszatérő vendég volt a városban.

Aki viszont hűsölni vágyik, az kerülje el a központot és kövesse a kissé szúrós, kátrányos szagokat, amelyek egyenesen a réten található strandra fogják kísérni. Ugyan a víz szaga kissé irritáló, ám éppen ebben rejlik a „varázsereje”, Székelyhíd természetes kátrányos termálvize kitűnő az ízületi problémák gyógyítására. A kétmedencés strandon sátorhelyek és faházikók is állnak a táborozók számára.

Ugyancsak remek strandolási lehetőséget nyújt a szomszédos faluban található, télen is üzemelő, fedett Hegyközszentmiklósi Termálfürdő, illetve a várostól néhány kilométerre fekvő Olaszi-tó, ahol halászni is lehet.

A természetjárók sem szomorkodhatnak, a Székelyhíd keleti-, észak-keleti szélén húzódó Vadas erdőben nagyokat lehet túrázni – a kullancsokkal és vaddisznókkal azonban nem árt vigyázni!

Fürdőzés és túrázás után az ember alaposan megéhezik, a gyorséttermek, cukrászdák mellett a Székelyhíd számos étteremmel is szolgál. A város központjában lévő Restaurant, a már említett Lali bárral együtt szeretettel fogadja az éhes vándorokat, utóbbi összkomfortos szállást is biztosít a megfáradtaknak.

Székelyhíd ugyan nem a világ közepe, ahogyan azt lakosai gyakran tréfásan megjegyzik, de tökéletes célpont lehet egy nyugodt, de élményekben gazdag hétvége eltöltésére.

www.dehir.hu