Faültetéssel egybekötött megemlékező ünnepséget tartottak az 1661. október 21-i Csíki-medencei tatárdúlásról és az ezt követő újjáépítésről a csíksomlyói Szent István-otthon lakói hétfőn délután. Az eseményen egy nyírfát ültettek el, mintegy fogadalomként, hogy a székely nép sosem adja fel.

A Reménység fái elnevezéssel idén is megemlékezést tartottak a több mint 350 éve lezajlott tatárjárásról a csíksomlyói Szent István-otthon Mária-kertjében hétfőn délután. Balázs Zsóka házvezető rövid ünnepi beszédében elmondta, ugyan a tatárok lerohanták Csíkot, még a somlyói templomban meghúzódott gyermekeket, asszonyokat is lemészárolták, de nem tudták végleg megtörni a székelyeket.

„Ilyen körülmények között is fel tudtak állni. Talpon kell mindig maradnunk, mert ez a vérünkben van, mi nem vagyunk tunya nép, olyanok vagyunk, akik a nemzetünk jövőjéért tenni akarunk” – fogalmazott. Hozzátette, a nyírfa a bölcsességet és a tudást jelképezi, ugyanakkor egy fogadalmat is jelent, hogy soha nem adjuk fel. A reménységet, a talpra állást jelképező nyírfacsemetét az ünnepség részeként a Mária-kerti nyírfalugasban ültették el. Ezt követően a Role zenekar koncertjével zárták az ünneplést.

Hagyomány lett belőle A megemlékezést először 2011-ben tartottak meg Csíksomlyón, az Agora Alapítvánnyal és Böjte Csaba testvérrel közösen. Korábban a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, Csaba testvér az eseményről így nyilatkozott.

„1661. október 21-én betörtek a tatárok Csíkba. A Mikó-várba szoruló székely haderőt megsemmisítették, és utána hosszan rabolták, gyújtogatták az egész medencét. Az elvonuló ellenség mögött csak fájdalom, gyász, pusztulás maradt. A kiégett templomok sorában ott volt a csíksomlyói kegytemplom is, amelyben csodával határos módon megmaradt Mária csodatevő szobra.

Népünk, a romok között térdre roskadva nem bosszúért kiáltott, hanem erőt kért az újrakezdéshez, templomaik, otthonaik újraépítéséhez. Mária segített, és rövid idő alatt talpra állt Székelyföld e megtiport térsége. Újraépültek a falvak, begyógyultak a sebek. Ünnepi megemlékezésünkön őseinktől szeretnénk tanulni kiengesztelődést, újrakezdést, talpra állást. Mert ha nem is olyan véresen, mint akkor, de a mai kor is kifosztja, gazdasági, kereskedelmi fortélyokkal kivérzi a népünket. Sokan közülünk igaz, hogy nem rabszíjon, de elmennek falvainkból, városainkból, fájó sebet hagyva maguk után. Szeretnénk talpra állni, a Csíksomlyói Máriától segítséget kérve őseinktől tanulni, hogy becsületes munkánk nyomán falvaink, városaink felvirágozzanak, benépesedjenek, hogy az öröm, a béke töltse el szíveinket.”

Fotó: Gábos Albin 

Barabás Hajnal

www.szekelyhon.ro