Pünkösdkor már fogadott támogatókat, régi ismerősöket a csíksomlyói árvaház felújított épületében a dévai Szent Ferenc Alapítvány.

 

 

„Álmaimban se reméltem, mekkora házzal állok szemben!”

Pünkösdkor már fogadott támogatókat, régi ismerősöket a csíksomlyói árvaház felújított épületében a dévai Szent Ferenc Alapítvány. Amint tervezték, negyvenfős csapattal indul ősszel a kollégiumi tevékenység. „A jó Isten segít, hogy bárkánkban utasainkat fel tudjuk venni.” – osztotta meg örömét a Székelyhonnal az induló ház vezetője, Balázs Melinda Erzsébet.

Csaba atya jelezte: a belülről nagyvonalakban elkészült otthonba június közepén beköltözik Zsóka nevelőnő. Hit, bizalom, az Istenre hagyatkozás lelkülete, csapatszellem, energiaáradat – elragadóbb beszélgetőpartnert aligha találnék.

Lógó orral fel-feljönnek

Nem szeretné, ha az új szövetségek házának „igazgatójaként” emlegetnénk. Fiúnevelő – 11 év után jó kezdőnek tartja magát. Míg a napokban Déván „dolgait, emlékeit csomagolgatta”, lógó orral fel-felmentek „fiai”. Lehet, hogy mind jönnének Csíkszeredába? „Fiaim? Lelkemből születtek. A közös hullámhossz létrejötte felér egy szüléssel. Jó pár év kell ahhoz, hogy fiaim, mint egy jó baráthoz, ’karóhoz’ tartozzanak. A mindennapos kudarcok mellett hosszútávon látjuk meg a gyümölcsét: honnan indultunk és hová jutottunk. Olyan szeretnék lenni, mint egy jó fa: ágaira rászállnak a madarak, megpihennek, és tovább repülnek”. Már a testéből-véréből született gyereke is cseperedik: egy éves nyolc hónapos.

„Megnézem magamnak ezt a papot”

18 évesen elindult Szászrégenből Temesvárra szociál-pedagógiára felvételizni. A vonaton, minden kérdezés nélkül egy fiú elkezdett mesélni egy Csaba testvérről. Mondta-mondta, mi mindent tesz a gyermekekért. Zsóka elhatározta: megnézi magának ezt a papot. Akkoriban nem sok kapcsolata volt az egyházzal, és úgy gondolta a pap az, aki menekül a családapai felelősség elől.

Még aznap Csaba atyával autóba ült: csomagokat vittek a vajdahunyadi fantomnegyedekbe, ahol ajtó-ablak nincs, víz és gáz is csak elvétve. Ezzel a tapasztalattal, sorsfordító élménnyel Zsóka elhatározta: „amíg erőm, türelmem, józan eszem engedi”, az alapítványi tevékenységet választja. Persze, szülei nem ilyen jövőt gondoltak: egyetem, karrier… „Egyetemista fiai mellett” két egyetemet végzett: filozófia-média szakot, illetve az európai tanulmányok keretében nemzetközi kapcsolatokat tanult: diplomáciát, kommunikációt. „12-e után csíki lakos leszek. Alig várom!”

A ház

„Gyönyörű. Lenyűgöz ódon hangulata, nagy tér, tágas kilátás – az ablakokból rálátni a Nyeregre. Hatalmas nagy büszkeség, hogy ott lehetek! Félig berendezett, már két-három szobában ágyak is vannak.

„Csípd-meg-fogd-meg” lánynevelőt, házaspárt keres még a ház vezetője. „Az iskola után haza a kollégiumba” létállapot helyett, értéket is adni szeretnének: jókedvből, optimizmusból. Hogy olyan legyen, mint egy „egész éves tábor” – hasznos. „Szeretek mindent, ha vannak társaim. Huszonnégy órás muri: nyolc óra után nem tehetjük le a lantot, tovább kell énekelni ezen a hangszeren.

Vannak máris jelentkezők, a kisiratosi otthonból ketten a Segítő Mária Gimnáziumban tanulnak ősztől, Esztelnekről három gyermek érkezik. „Akiknek a szülei sehogy sem tudják fizetni az iskolába járás költségeit, legfeljebb dolgozatírásra, ha össze tudják vakarni az utazási költséget. Ezen múlik nemzetünk jövője?!” Déváról 6-7 diák érkezik, akik a szakközépiskola után tovább tanulnak Csíkszeredában. Érkeznek még Szárhegyről, Gyimesbükkből, és a tusnádi gyermekvédelmi központból is. „Elvileg nyolcvan férőhelyes, de alakul még, attól függ, hogyan sikerül menedzselni. A padlástér nagy, az udvar szintén, ezen nem múlik” – bizakodik Zsóka nevelőnő. – „Bárki kopogtat, nem mondunk nemet – amennyire erőnkből telik. Eddig is a rászorulókat segítettük, ezt kemény hittel erősítem. A jó Isten akarata fog érvényesülni! Hogy a csíksomlyói ház zászlóalja legyen az Alapítvány tevékenységének. Mindent elmond rólunk. Kegyelem, hogy meg is valósulhat.

Molnár Melinda – Székelyhon