Benedek Elek apó születésnapja alkalmából.

A tegnap, október 3-án szombaton, erősen esős napra ébredtünk. A kinti komor hangulat ellenére, a Szent István kollégium diákjai lázasan készülődtek, rohangáltak fel s alá, hatalmas házunk hatalmas folyóson. Némelyiküknek ropogós fehér tele irt papirivek lobogott kezében, páran csoportokban verődve egyeződtek.

Hát nem hiába való volt ez a lázas készülődés, hiszen ezelőtt egy héttel kérték fel őket, hogy részt vegyenek  a Benedek Elek apó, nagy mesegyűjtőnk és mesemondonk, 150 -ik születésnapi évfordulójának megünneplésén. Az érdekesség az volt, hogy nem gyerek ként, vagy előre begyártott műsorral várták őket, hanem mint felnőtteket, mint felvigyázókat ,mint mesemondókat.

Ezért volt hát a nyüzsgés, már reggel korán, hiszen nem más szervezte nekik a műsorokat hanem ők szervezték.

Nagy volt számomra is a meglepetés, mikor azok a diákjaink akik máskor szerettek háttérből szemlélődni most az első sorban lázasan meséket kerestek, hogy azokat a városból, számukra teljesen ismeretlen óvodásoknak és kisiskolásoknak felolvassák, még ha kell román nyelven is. Igaz még voltak helybeli önkéntesek is akik részt vettek ennek a jeles napnak szervezésében, de a ismeretlenség falai már az első ismerkedési kőrben leomoltak és megszületett az az összhang és jókedv melynek bűvkörében csak úgy özönlött a sok kis érdeklődő.

De inkább beszéljenek a képek helyettem.

Mire véget ért a 3 órás műsor a Nap is kisütött, s ettől az amúgy  is elégedett arcokon a mosolyok is szélesebbek lettek, úgy a diákjaink arcán, mint a kis mese éhes gyerekek arcán is.

Szeretettel:

Zsóka nevelő

{zoomcat catid=706}