Egy újabb iskola év elteltével, halkan behúzzuk az elmúlt év ajtaját és leülve küszöbére, számadást készíthetünk az elmúlt sikerekről, kudarcokról.

Dicsértessék az úr Jézus Krisztus!

Egy újabb iskola év elteltével, halkan behúzzuk az elmúlt év ajtaját és leülve küszöbére, számadást készíthetünk az elmúlt sikerekről, kudarcokról.

68 diákkal, gyarló kisemberekként indultunk neki a tavaly szeptemberben, aggályokkal és félelemmel teli az előttünk álló göröngyös de kalandosnak ígérkező iskola évnek. A tél beköszöntekor már 75 mosolygós arc ülte körül az asztalokat, 75 szájból és lélekből szállt fel minden csütörtökön a kegytemplomba a hála adó ének és szívből jövő kérés a további kegyelmekért.

Istennek hála a kudarcok nem torpantottak vagy tántorítottak el hogy elérjük célkitűzéseinket, hála a segítőinknek akik elég szép számban vették ki részüket a mindennapi életünkből. 4 tanár segédkezett a tanulás terén s a lelkiek terén pedig Anaklét testvér majdnem mindennapos fizikai jelenléte tette lehetővé hogy gyarapodjunk tudásban és szeretetben. 4 diákunk érettségi vizsgák előtt áll, drukkolunk nekik hogy jobb lábbal lépjenek be a nagy betűs élet útjára.

Nagyon színes volt az elmúlt év, csak egy pár dolgot említenék a házunk életéből. Épül szépül a Mária-kert, hatodik alkalommal kerül sor a Szent Kamill lelkigyakorlat a szenvedélybeteg szülök számára, ifjúsági lelkigyakorlat az alapítvány kamaszainak mely jó alkalomnak bizonyult ismerkedésre tapasztalat cserére, foglalkoztató munkatábor és lelkigyakorlat az apukáinknak mely arra hívatott hogy ezeknek az elesett embereknek segítő jobbot, meg hitet próbáltunk két hétben önteni s melyet szintén folyamosítani szeretnénk, nevelőknek továbbképző szakmai formálás, házi újság indítása emmauszi tanítványok címszó alatt, hol a diákok maguknak magukról írnak, tánccsoport hivatalos elismerést nyert, tantárgyversenyeken diákjaink kimagasló eredményeket értek el. Szent István terv részeseiként fát ültettünk és környezetünket beleértve a Somlyó hegyét tőlünk telhetően próbáljuk tisztán tartani, havonta egyszer a ház összes lakója meggyón és áldoz sőt nagyon szép számban ministrálnak, stb.

Ha volt is rossz, azokat már elfeledtük, és bizakodva nézünk elé az előttünk álló újabb megmérettetésre.

Szomorúan vettünk tudomást Anaklét testér elhelyezéséről, mert egy biztos támaszt, tekintélyt veszítünk. Nagyon sokat köszönhetünk neki, bérmálkozási felkészítőktől kezdve 80 személy lelki karbantartásáig. Az ő kitartása, következetessége nagyon sokat nyomot a latban hogy elégedetten tekinthessünk vissza az elmúlt évre.

Egyik szemünk sír a másik nevet mind a mesékben. Azért nevet az egyik, mert biztos ahova megy azt a helyet is megszenteli jelenlétével a másik meg azért sír mert hirtelen olyan sántának erezzük magunkat az ő mankója nélkül.

De legyen meg az jó isten akarata, majd küld talán még egy olyan segítőt számunkra aki ennél jóval több fiatal lelket elvezet a jó isten dicsőségére.

Isten áldjon benneteket, ferences nagyobb testvéreink, köszönjük hogy mindig mellettünk álltatok és kivédtétek korunk viharos felhőit a zsenge fiataljaink feje fölött.

Kisebb testvéri szeretettel:

Zsóka nevelő és a Szent István Otthon diákjai