A nyári vakáció bár hamar eltelt, tele volt „napsütéssel”. Sok mindenre sor került de amit megemlítenék az a Somlyón töltött egy hét munkaidő volt.
Mint mindenki más, jómagam is be voltam osztva egy heti munkára az otthonba. Bevallom, előre tartottam attól, hogy hogyan boldogulok, hogyan állom majd a sarat de szerencsére a végen nem volt baj. Sokat szórakoztunk például a fánk készítésénél. A szakácsnéni csakúgy játszott a tésztával mi meg a vézna kis karjainkkal alig tudtuk megmozdítani azt. A széna takarásnál is érdekes helyzet alakult ki. Mi, (Kati Gabika Meg ÉN) falusi lányok vagyunk de a villa meg a gereblye olyan balul állt a kezünkbe, hogy a többiek nem bírták a kacagást abbahagyni. Ami még nagyon jó volt az a paszuly meg a borsó pucolása volt. Eközben ugyan is történeteket meséltünk, gondokat bajokat beszéltünk meg, vicces dolgokat eseményeket, emlegettünk vissza aminknek köszönhetően az idő csakúgy szaladt mi meg jól éreztük magunkat és a munka is haladt. Ennek köszönhetem azt is, hogy jobban megismerhettem a többieket és ezáltal jobban meg is szerettem őket. De nem csak őket, hanem az otthon új diákjaival is megismerkedhettem, sőt jól esett mikor hozzám fordultak segítségért.
Úgy gondolom, hogy ez a hét is, mint a többi, a fejlődésünket segítette. Felkészít minket a nagybetűs életre. Tapasztalatot szerzünk, megtanulunk főzni, sütni, jó háziasszonynak lenni.
Szép nyaram volt, és ezt részben a velem együtt dolgozó társaknak is köszönhetem. Nélkülük nem lett volna az igazi. Tehát: KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!
