Egy hideg őszi reggel indult neki a munkára felkészült csapat az útnak. Az utat vonattal tettük meg, amelyen még jókat szunnyadtunk, addig mig meg nem érkeztünk, Gyergyóditróba.

Kesöbb jöttünk rá, hogy nem a jó helyszinen vagyunk, ezért kis várakozás után visszaindultunk Gyergyószárhegyre, ahol neki is fogtunk egy-kettőre a munkának.  A munka fárasztó volt, de az a tudat, hogy abból a hatalmas pityókákból, miket ott felszedtünk mi is jól lakhatunk télen egyre több munkaerőt adott. Bátran bevallom, hogy a pityókaszedés legjobb pillanatai az ebéd szünte volt, mikor is egy nagyot ettünk, abból amit az elött való este előkszitettünk, és jó pillanat volt még a munka vége is nagyon. A haza úton, a vonaton, megpihentettük elfáradt végtagjainkat és nagy vidáman tértünk haza. Bár fáradtak voltunk, de a jó társaságnak hála mindig jó hangulat uralkodott a csapaton. A pityókaszedés napja remekült telt szerintem mindanyiunknak, egyrészt, mert igy kihagytunk egy suli napot, másrészt, mert  együtt lehettünk.

A munkát becsületesen elvégeztük aznap is és, bár fáradttan feküdtünk le, viszont nyugodtan, mivel tudtuk, hogy a munkánknak eredménye lett.

Lázár Emőke