A munka szó mára sok fejben átalakult. Szinte teherré, szükséges rosszá vált, mumussá a nagyrabecsült szabadidővel szemben.
Hogyan jutottunk idáig?
Isten megteremtette a világot és benne az embert. Majd szeretetből átadott az egyeduralmából az embernek egy részt azzal, hogy uralkodjon a földön az önzetlen, odaadó szeretet elvével.
A gonosz azonban kijátszotta az embernek ajándékozott szabad akaratot és megmételyezte az embert az önzéssel, ami az emberiség legnagyobb betegségevé vált. Az önzés minden résbe behatol. Mint mindenbe, a munka fogalmába keserű ízt kever.
Pedig a munkának valós értéke van. Isten kezeket, lábakat és tehetséget adott nekünk arra, hogy értéket teremtsünk. Ez az érték sokféle lehet. A szellemi, fizikai vagy lelki értékteremtés lehetősége és öröme a mi ajándékunk.
Ebbe beletartozik az is, hogy Mária Jézus felnevelése mellett döntött, holott tudta, hogy ezzel rögös útra lép.
A Szűzanyára tekintve látjuk, milyen erősen elkötelezte magát annak, hogy Isten munkatársa lesz mások javára. Az életmódja megváltozott, veszélynek és kritikának volt kitéve. Kemény munka, nélkülözés, menekülés, állandó nyomás jutott neki osztályrészül. Mindez nagy önfegyelmet igényelt, de Mária kitartott.
Akárcsak az Úr Jézus, aki nem tekintette kiváltságnak, hogy Isten Fia. Nemhogy kivonta volna magát a munka alól, de isteni kezét, lábát és isteni származását olyannyira önzetlenül mások szolgálatába állította, hogy ezen keresztül nyerhettünk kegyelmet.
Vajon tudatában vagy-e annak, kedves olvasó, hogy Isten Téged is munkás szeretetre hív? Munkás Isten-szeretetre, munkás hazaszeretetre, munkás családszeretetre. Arra hív, hogy azt, amid van, valódi értékteremtésre használd.
(H.K.)
