A Kászoni Ház lassan a negyedik hónapja, hogy beindult élettel, vidám gyermek kacagással.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A Kászoni Ház lassan a negyedik hónapja, hogy beindult élettel, vidám gyermek kacagással.

Szent Katalinról neveztük el otthonunkat, szeretnénk ha olyan fiatalokat nevelnénk fel mi is, hogy felismerjék tulajdonképpen, hogy mi életük lényege, képessé váljunk saját életünket élni, hogy az tápláló forrássá váljon mások számára is.

Németországi testvéreink segítségével, sikerült a Balássy kúriát felújítani belülről, lakhatóvá tenni a gyerekeink számára ahol otthon érezhetik magukat.

Nyolc iskolás gyermekünk október 3-án izgatottan, kíváncsian foglalták el a helyüket az iskola padjaiban. Október első hetén szerveztünk egy nyílt napot, ahova meghívtuk a kászoni falvak elöljáróit, esperes urat, és az iskola pedagógusait! Énekekkel köszöntöttük, és pár szoba elmondtuk a mi életvitelünket, bemutattunk egy pár gyereket, hogy megismerjenek, szívünkbe fogadhassanak bennünket.

A gyermekeinket nagyon jól befogadták az iskolába, és ők is jól érzik magukat. A falu közösség is jól befogadott, olyan nap nem volt, hogy valaki nem hozott volna valamit, sőt még a papbácsi is pityókát gyűjtetett nekünk!

A tüzelés is ne jelentsen akadályt, fával is segítettek nekünk a Közbirtokosságok, kisebb vállalkozok. Egy magánember segítségével megszervezhettük Ábel a Rengetegben fagyűjtő táborunkat. Külön köszönet ezért a dévai nagyfiúknak, Robinak, Balázsnak és Gyurinak!

Az októberi hónap sok munkával járt amíg minden a helyére került. Ez sikerült is sok jó ember segítségével: otthonossá tettük szép házunkat. Halottak napján kimentünk a gyerekekkel azokhoz a sírokhoz, ahol egy gyertya sem égett, gyertyát gyújtottunk, imádkoztunk. Novemberben a Jóisten szép napsütéssel ajándékozott meg, mert a fát el tudtuk rakni, az udvarról az avart vidáman jó kedvvel tudtuk feltakarítani. Ahogy a nap lement és elbujt a hegyek mögé, úgy bújtunk mi is a gyerekekkel az asztal körül tanulni. Szabad időben meg fociztak, körbe szaladhatták a házat.

Meglátogattunk még néhány családot, és felajánlottuk nekik a mi segítségünket. Meg is lett a gyümölcse mert napjában 10-12 gyerek jár be nálunk ebédelni, tanulni és játszani megtanulni! Elérkezett a december, mindenki ujjongott, várta a Mikulást, számolták a napokat, hányat kell még aludjanak! A Mikulás mellet még ott volt a várakozás, vagyis az advent ideje. Közösen készítettünk adventi koszorút, és hajnali misékre jártunk szinte minden reggel a  gyerekekkel, esténkét énekeket tanultunk meg egy kis verses műsort is a Mikulás bácsinak. A Mikulást énekekkel köszöntötték, egy kis műsorral ami örömet keltett mindenki szívébe, öröm volt nézni ahogy csillog a kis szemük a boldogságtól!

A Mikulás után várva vártuk december 18-at, mikorra a házunk szentelése volt kitűzve. Csaba testvér, a segédpüspökkel és a helyi esperessel felszentelte és megáldotta a házunkat! Bennünk nagy izgalom volt emiatt, hogy még szebb legyen az otthonunk. Aznap a szentmisén éreztük a Jóisten százszoros kegyelmét, így szép lassan megnyugodtunk.

Nagyon sok jóakaratú segítőnk volt jelen a faluból is, de idegenből is! Tusnádfürdőről megtiszteltek a régi gyerekeink jelenlétükkel. Köszönjük szépen nekik!

A legszebb karácsonyi ajándék a Kis Jézustól a házszentelés volt! "Otthon az otthon helyett" a szó szoros értelmében, ahol mi lakunk, és várunk még jóakaratú gyerekeket! És végül egy felejthetetlen öröm volt az is, hogy milyen egy másik otthonba várni a Kis Jézust! Hálás köszönet minden jóakaratú, jó szándékú, embernek! Istentől megáldott boldog újesztendőt kívánunk!

Erika, Szabolcs és a gyerekeink!