A csend az a pillanat, amikor meghalljuk Őt.

Sokszor akaratlanul is kerüljük a csendet, mert félünk tőle. Pedig csendben meghallhatjuk a szivünk dobbanását. Szivünkben felkell fedezzünk egy kis kaput, melyben csak Ő van. Az igazi elmélyülés a csendben, ráhagyatkozás. Ráhagyatkozás a vele való találkozásra. A vele való találkozás a csendben,a  legszebb csók az Élettől. Sokszor azonban, nem vagyunk felkészülve erre. Félünk! Félünk a szeretettől, pedig szomjazuk, keressük. Ő vár ránk, kiterjesztett karral, mint ahogy apa várja haza gyermekét. Úgy szeretett, hogy meghalt értünk. Meghalna ma is, hogy megmentsen minket.
Bünösnek érzem magam sokszor...én még a kávémról se tudok lemondani. Ő lemondott mindenről: szereteiről, neki is volt Édesanyja...barátairól, tanitványairól. Lemondott az Életről, hogy Életet adjon! 
Uram, köszönöm, hogy értem is meghaltál. Adj erőt, hogy megtudjak halni a bűnnek. Hálás vagyok, hogy előttem is megnyitottad a Mennyország kapuját. Ámen. 
Szeretettel

Szabolcs