Apai büszkeséggel küldöm tovább egyik nagyra nőtt lányom levelét.

Szeretettel,

Cs.t.

Tisztelt Csaba Testvér!

Bizonyára személy szerint lehet már nem emlékszik rám, ezért levelem egy kisebb bemutatkozással kezdeném. Vécsi Annamária vagyok, a kolozsvári Szent Klára ház volt lakója. Azért írom így, hogy már csak "volt lakója", mert a múlthéten sikerült Isten segítségével sikeresen befejeznem az egyetemet, két szakot végeztem a Babes--Bolyai Tudományegyetemen, magyart és angolt. A múlthéten volt az államvizsgám, hála Istennek 8-ast kaptam. A pedagógia államvizsgám pedig 1O-es lett.

Azért írok, mert szeretném megköszönni azt a két évet, amit a háznál tölthettem, nagyon hálás vagyok érte, hogy ott lakhattam, ezért úgy érzem, hogy egy nagyon nagy KÖSZÖNŐMMEL tartozom Csaba Testvérnek!!!! Mivel sajnos most személyesen nem áll módomban megköszönni, ezért e-mailben teszem ezt meg. Nagyon hálás vagyok azért, hogy az alapítványnál lakhattam, ugyanis mivel édesapám már nem él, és édesanyám is csak betegnyugdíjat kap, ezért nagyon sokat jelentett nekem az, hogy a Szent Klára háznál lakhattam.

Az egyetemi évek alatt mivel csak édesanyám szeretetére, és édesapám nyugdíjára számíthattam, ezért nagyon sokat jelentett nekem az Ön pártfogása, hogy megkönnyítette továbbtanulási  lehetőségem. Itt szeretném Isten áldását kérni Önre és gondviselő jóságára, valamint azokra a személyekre, akik által ez a ház létrejöhetett, hogy így azok is továbbtanulhassanak, akiknek nem lenne rá lehetőségük.

Tisztelt Csaba Testvér, nagyon nagyon szépen köszönöm mindazt a segítséget, amit Öntől kaptam, és azokat a kolozsvári látogatásokat és biztatásokat, amikkel lelkiekben gazdagodhattunk. Köszönöm (nemcsak a magam, hanem a lányok nevében is) azokat a bátorító szavakat, amiket vizsgaidőszak előtt kaptunk , talán ezek a bátorítások és biztatások adtak erőt nekünk ahhoz, hogy soha ne adjuk fel, hogy mindig legyen erőnk újra és újra "felvenni a harcot" a vizsgákkal. Úgy érzem, az Ön életpéldája világító jel lehet mindannyiunk számára, hogy soha ne adjuk fel, és hogy mindig legyünk készek arra, hogy másokon segítsünk. Csodálatos volt azt látnom, hogy a mindennapi rohanó világban Ön meg tudd állni egy percre, és észre tudja venni a mindennapi élet csodáit, Isten csodálatos gondviselését, és a körülöttünk lévő világ szépségeit, és időt és energiát nem sajnálva, bátorítani minket, hogy sikeresen helytálljunk a vizsgaidőszak nehézségei között.

NAGYON NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖK MINDENT!!! Isten áldását kérem Önre és további munkásságára, hogy még sokáig megtapasztalhassák mások is az Ön jóságos gondviselését és pártfogását!!!

Tisztelettel,

Annamária