Iskolakezdés...kicsi szőke kislány kezét fogom, megyünk iskolába. A pici kéz szorítása mindent elárul: örömöt, hogy van kit szorongatni, félelmet az újtól, kíváncsiságot.

Annyira kicsi, annyira játszana még, olyan bizakodva néz mégis szembe az újjal. Még nem tud mit kezdeni az ünnepi beszédekkel, még nem tudja ki is lesz a tanító néni. Ott ül a sok kicsi gyermek az iskolaudvar közepén, a nekik kijelölt helyen és beszélgetnek, sírnak vagy épp nevetnek...integetnek anyukának, apukának, nagyszülőknek.

Kicsi szőkém riadtan keres a tömegben szemeivel és úgy megnyugszik, amikor rám talál...és integet és boldog, hogy ott vagyok. Hogy is hagynám egyedül?

Hazafelé tétován megkérdezi: és holnap is kell menni az iskolába? Igenlő válaszom kicsit megijeszti, aztán elgondolkodva beletörődik, hát jó, ha kell, akkor megyünk! Jó lesz!

Annyira csípi valami a szemem, talán por ment bele? Avagy régi őszök emléke kísért?

Kolozsi Noémi