Advent harmadik vasárnapja előtti szombaton szervezték meg hagyományos adventi vásárukat és karácsonyi hangversenyüket a kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ lakói. Az esemény megmozgatta a várost, az otthon nagytermében ott volt a városvezetés, támogatók, tanárok, a központból „kiköltözöttek” – a nagy hiányzók viszont a gyerekek szülei, rokonai voltak, kevesen tartották érdemesnek részt venni a nem mindennapi hangversenyen. A hétvégi történések kapcsán az otthon mindennapjairól faggattuk Kolozsi Istvánt, aki feleségével, Noémivel együtt vezeti az intézményt – jobban mondva a nagy családot.

A kovásznai gyerekotthonnak hajlékot adó épületet – amely a dévai Szent Ferenc Alapítvány tulajdona – 2006. május elsején kezdték felújítani, szeptemberben már beköltöztek az első lakók. Akkor hat gyerekkel foglalkoztak, ma 38-an tartoznak a közösséghez, 23-an bentlakók, 15-en napközi rendszerben élvezik az intézmény előnyeit. Két szakács főz nekik, négy nevelő felügyeli őket – mondta el Kolozsi. Voltak többen is, 48-an, de törvény alapján korlátozták a létszámot, habár több várólistás jelentkező is van. A bentlakók az egész megyéből érkeznek, a napközisek kovásznaiak. A legkisebb öt, a legidősebb 18 éves. Több a lány, kevesebb a fiú. Szerény anyagi körülmények között élő családok gyerekei, de akad köztük félárva is. A líceum befejezéséig maradhatnak az otthonban, de ha valaki Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen folytat egyetemi tanulmányt, helyet kap egy ottani otthonban. Kovásznán is lakik egy egyetemista, ő Kézdivásárhelyen, pedagógián tanul. 

A gyerekek tanulmányi eredményei jók, hagyják, ki-ki a maga képessége szerint érvényesüljön, líceumi vagy szakiskolai osztályokban. Az otthon korábbi lakói közül hárman végeztek egyetemet, egy lány – szorgalmának köszönhetően – két felsőfokú oklevelet is szerzett, miközben Budapesten könyvtárosként dolgozott.

Sokak szívügye

A dévai Szent Ferenc Alapítvány kovásznai részlegeként szolgáló otthon működési költségeit részben biztosítja az állam, ezt a pénzt élelmiszerre költhetik. A jószívű támogatóknak – és saját iparkodásuknak – köszönhetően nem nélkülöznek a lakók. Most, karácsony környékén még több az ajándék, de egész évben gondolnak rájuk a támogatók. 

Kolozsi gondban volt, mikor azt kértük, sorolja fel jótevőiket. Hosszú lenne a lista – mondta –, de azért a teljesség igénye nélkül néhány nevet megemlített. A városháza, a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartományának tagjai, a kézdivásárhelyi motorosklub, a szentivánlaborfalvi Apor család, a kovásznai Kiwanis szervezet, a Rotary Klub, az egyházak, a zágoni és papolci iskolák, a Sacramento Lovasklub, Banos György, Dancs Adorján, Bende Kálmán vállalkozók, magánszemélyek és még nagyon sokan viselik szívükön az otthon ügyét. Kész csoda – értékelte Kolozsi –, hogy a nyáron jász­vásári és bukaresti fiatalok (a Centric és Ascendist csoportok) kétkezi munkával, csapatépítő tréning részeként egy nap alatt az épület teljes földszintjét felújították a maguk hozta anyagokkal. Fülöp László vállalkozó közvetítésével, a Rotary Klub támogatásával új kazánt, napelemes vízmelegítőt szereltek, két szobával, fürdővel bővítették az épületet.

A kamra mindig tele, és ez nem csak a támogatóknak köszönhető. Az otthon lakói kertészkedéssel is foglalkoznak szabad idejükben, saját felhasználásra termelnek. Lőrincz Anikótól kaptak használatba egy parcellát, ott termelik meg az egész évre szükséges zöldpaszulyt, melyet tartósítanak. Családonként (a gyerekek három családba szervezve élnek, egy-egy nevelő felügyeletével) egy ágyást művelnek meg. A csípős paprika is kelendő, annyit termelnek, hogy jut eladásra, az adventi vásáron csinos üvegekbe csomagolva árulták a savanyított finomságot. 

A sport a mindennapi élet részét képezi. Gábor Szabolcs a K1 küzdősportban jeleskedik, már kupát is vitt haza otthonába. FC Apor néven focicsapatuk van. Sok a tehetséges gyerek, de nincs szakképzett edzőjük. Az egyik játékos, Szántó István – aki a kovásznai Dolores csapatban játszott korábban – próbálja irányítani a felkészülést. Ha valakinek van ideje és ért hozzá, vállalja, szívesen fogadják az edzői teendők elvégzésére – tette a felhívást Kolozsi.  

Lemez a Hangfoglalástól

Az otthonban hangsúlyt fektetnek a lakók zenei képzésére. Kolozsi Kovásznára költözése előtt kántorként tevékenykedett Böjte Csaba atya mellett. Két zenekar – a Hangfoglalás és a SIC Ton –, egy kórus – ez ritkaságszámba megy, nagyobb településeken sincs ilyen bőség. Szinte nincs a városban olyan esemény, ahol ne lépnének fel. Közéleti fellépéseikkel is próbálják meghálálni azt a sok jót, szeretet, amit kapnak. Elsőként a kórus alakult meg, Schola Patronae Hungarorum néven (a magyarok Nagyasszonya, védőszentje melletti schola azt mutatja, hogy felnőttek és gyerekek is tagjai a kórusnak). Számtalan fellépést tudhatnak maguk mögött, legutóbb vasárnap, az adventi koszorú harmadik gyertyájának meggyújtásakor léptek fel Zágonban. A Hangfoglalás zenekar három éve játszik a jelenlegi felállásban. Kimagasló eredményt értek el: az angyal meghozta első CD-lemezüket. „Nagy álom, nagy munka, nagy megvalósítás a lemez” – fogalmazott Kolozsi a Léptem dala korongról. A lemezen hallható dalok melankolikus hangulatban szólnak a mindennapokról, a nagy küzdelmekről, de a végkicsengés mindig a reményt hordozza magában. A CD kiadása ugyancsak Fülöp László közvetítésének, a Rotary Klubnak köszönhető – az anyagiakat egy német állampolgár biztosította.

Érettségi előtt

Hétköznap, iskolaidőben látogattunk a kovásznai gyerekotthonba. A szobák nem voltak üresek, Ionica Mónikával és Szántó Anna Máriával tudtunk beszélgetni. Lyukasórájuk volt, de ezt nem az utcán töltötték, jól nevelt gyerekekhez vagy inkább tinédzserekhez illően otthonukba tértek haza, hiszen mindketten érettségi előtt állnak. Mindketten egyetemre készülnek. Ionica Mónika már tudja: pedagógus akar lenni, Kézdivásárhelyen kívánja folytatni a felsőfokú tanulmányokat. Szereti a gyerekeket, az otthonban is „anyáskodik”, furulyázni tanítja a kisebbeket. Anna Mária még habozik, az biztos, hogy egyetemre megy, de a szakról még nem döntött. Egyelőre az érettségin akar minél jobb eredményt elérni, ez is hozzásegítheti, hogy ösztöndíjas egyetemista lehessen. Az otthonról egyhangúlag nyilatkoztak: nagyon jó, mindenük megvan, egy nagy család tagjai – mintha igazi otthonukban lennének.

A viszonzott szeretet

Kíváncsiak voltunk, miként értékelik a kovásznaiak a Boldog Apor Vilmos Gyerekvédelmi Központban folyó munkát. Gyerő József, Kovászna polgármestere: „A gyerekotthon és lakói színfoltot jelentenek a város életében. Emberként köszönetet kell mondanom a Kolozsi házaspárnak, Böjte atyának azért a szociális tevékenységért, amit az otthonban folytatnak. Polgármesterként pedig köszönetet kell mondanom azért a tevékenységért, munkáért, amivel Kovászna közéleti eseményein részt vállalnak. Jelenlétük hiányában szegényebbek lennénk. Ha létezik a szeretet otthona, az biztosan a kovásznai gyerekotthon.” 

Dancs Ibolya, a kovásznai Kiwanis szervezet vezetője szerint nagyon jó, hogy Kovásznán működik ez az otthon. „Sok gyerekről, máshonnan érkezettekről is gondoskodnak, ellátják őket. Hiánypótló dolog. Fellépéseikkel színfoltját adják az városban zajló eseményeknek. Mindenki várja, hogy jelen legyenek a rendezvényeken. Kedves tőlük, hogy húsvétkor, karácsonykor saját készítésű, kézműves képeslapokkal, üdvözletekkel lepnek meg. Fontosnak tartjuk, hogy tovább is támogassuk őket.” 

Thiesz János Szent Gellért lovag szerint főként karácsonykor kerül előtérbe a szeretet, de az otthon lakóira nézve ez egész évben érvényes. „Nem mindenki kapja meg a család szeretetét, de az otthon épp ezt nyújtja. Mindig visszaadják a kapott szeretetet, ez kölcsönösen pozitív energiát jelent mindkét félnek. Csodálatos a viszonzott szeretet.”

Szerző: Bokor Gábor

www.3szek.ro