Istennek hála, eltelt egy újabb tanév a maga örömeivel és nehézségeivel.

46 gyerek kapta ki nálunk a nyári vakációt, ebből 19 napközis és 27 bentlakó. Nem voltak nagy problémák a tanulással, egy fiú kell pótvizsgázzon magyar nyelvből, és egy napközis lesz osztályismétlő.

Kedves Noémi!

Kedves István!

Nagy szeretettel ölelem a munkatársaidat, és a gyerekeket is. Köszönöm ezt a szép tanévet, és azt, is, hogy a mindennapi gondok mellett, volt időtök, megszülni az esztelneki otthont is.

Két évvel ezelőtt kiköltöztetek egy romos épületbe, Kovásznára, és most szép rendezett körülmények között tanul ott naponta közel 50 gyermek. Apor Vilmos halála után is boldog, mert példájára, ti is kiálltok a huszonegyedik század, veszélyben lévő lányai, gyermekei elé, és megvéditek őket a gonosz, a bűn, a sötétség támadásaitól.

 Nagyon szeretném, ha a ház előtti parkot elneveznék Boldog Apor Vilmosról, Háromszék szentéletű szültjéről. Biztos, hogy személye példakép lehet, a mai férfiak számára is. Sajnos nagyon sok férfi megfut a feladat elöl, nem vállalja a gyermeket, az asszonyt, nem áll ki védő karjaival a gyenge nő megvédésére. Jó lenne egy szép szoborral, megemlékezni erről a székely emberről, aki a gyengébb nem védelmére oda tudta adni az életét is. Hátha példája segítene rajtunk, ma élő férfiakon.

 Munkátokra Isten áldását kérem a továbbiakban is. Örvendek annak, hogy egy csapatban vagyunk, büszke vagyok szép eredményeitekre. Hiszem, hogy erőfeszítéseitek még nagyon sok szép eredményt fog hozni.

 Szeretettel, csaba t.

Kedves Csaba testvér!

Istennek hála, eltelt egy újabb tanév a maga örömeivel és nehézségeivel.

46 gyerek kapta ki nálunk a nyári vakációt, ebből 19 napközis és 27 bentlakó. Nem voltak nagy problémák a tanulással, egy fiú kell pótvizsgázzon magyar nyelvből, és egy napközis lesz osztályismétlő.

Minden napra volt ennivalónk, melegvizünk és télen fűtésünk. Kikerült a ruhanemű és a tisztítószerek is. Jutott édesség is, és szülinapi ajándék is mindenkinek. Járt a Mikulás és az Angyal is nálunk, jártak kedves keresztszülők és jó barátok is, akik támogatták házunkat. Hosszas lenne felsorolni név szerint az adományozókat, mindenkinek adjon Isten ezerannyit, hogy még sok jót tehessenek embertársaikkal. 

A gyerekek nagyon ügyesen segítettek a ház körüli munkákban, fát vágtak, virágoskertet gondoztak, veteményesben gyomlálgattak. Vigyáztak az udvar tisztaságára, a parkban is sokszor összeszedték a szemetet. Nem nagy dolgok ezek, de fontosak és lehet, hogy felnőve hasznukra fog válni, hogy megtanulták széppé tenni környezetüket.

Néhány gyerek hangszeren is tanult, sokat énekeltünk közösen, fellépéseink is voltak. A napközis gyerekek most tanulják a szőnyegszövés mesterségét, a nevelőnőjük irányításával. Konyhára is szívesen benéztek a lányok, mert sokmindent megtanultak a szakács nénitől. Két nagylányunk  receptgyűjtésbe fogott, ha férjhez mennek, lesz miből puskázni.

A hangulat a házban elég jó, vannak kisebb súrlódások, de kiheverjük. Kicsit a nagyobb gyerekek viselkedésén szeretnénk javítani a kisebbek felé.

Esztelneken 40 napközis gyerek fejezte be a tanévet, az ottani nevelőnőkkel jó a kapcsolatunk, egymást támogatjuk, amivel csak tudjuk. Ősztől átjön onnan egy kislány, aki kilencedik osztályba kell beiratkozzon.

Hálás köszönet Csaba testvérnek és az Alapítvány minden munkatársának, akik munkánkat segítették, továbbra is kérjük morális és anyagi támogatásukat, hisz nagyon távol esünk a járt útvonalaktól.

Köszönet az anyaországi és helyi támogatóinknak, hogy nem feledkeztek el rólunk, és sokszor tették könnyűvé életünket. Isten fizesse!

Noémi és István 

Ráduly Sándor-Boldog Apor Vilmos Ház 

2007. október 1-én lettem a fiúcsalád nevelője. A család 8 főből állott: 1 óvódás, 1 harmadikos, 1negyedikes, 2 hetedikes, 1 nyolcadikos és 2 tizenegyedikesből.

Rövid idő alatt megtaláltuk a közös nevezőt, ugyanakkor megtapasztaltam a problémákat is: a harmadikos és a negyedikes fiaimnak nehézségei voltak a román és a magyar nyelvvel, főleg az olvasással és a verstanulással. Románból a szókincs nagyon szegény volt.

Ami nagy segítség volt munkámban, az a többi fiú jobb tanulmányi helyzete volt, így önállóan tudtak dolgozni, ezért többet tudtam foglalkozni a gyengébbekkel.

Fegyelmi problémák nem voltak súlyosak, inkább próbálták megtudni, meddig terjed  a türelmem határa, de hamar tisztáztuk, hogy meddig terjed a tréfa, és hol kezdődik a kihágás.

November 2-án két újabb gyerekkel bővült a családom, egy testvérpár jött Gelencéről.

Miután beírattuk az iskolába, tudtuk meg a nehézségeket: a két fiú, több mint valószínű nem volt óvodában, mert hiányoztak alapvető képességek. A ceruzát sem tudták helyesen fogni, a vonalvezetés sehogy se ment. Ez nagy probléma volt, mert a kisebb elsős, a nagyobb másodikos volt. Ők különös figyelmet igényeltek, de örömmel vettem észre, hogy értelmi szintjükkel nincs baj, és habár lassan is, de a betűket és a számokat kezdik ismergetni. Fegyelmi probléma nem volt velük, de a többi nehezen fogadta be.

Az első félévet pótvizsga nélkül zártuk, habár az egyik hetedikesem decemberben 4 tantárgyból állott bukásra, de nagy nehezen kijavítottuk.

A második félév tartogatott 1-2 meglepetést.

Az egyik legkellemetlenebb probléma az volt, hogy a két hetedikesemről kiderült, hogy a lógásból szokást csináltak. Ez nagy csalódás volt számomra, mert mindig számíthattam rájuk és megbíztam bennük. Az ügyet sikerült simítanunk a tanárokkal is, akik nagyon segítőkészek voltak.

A második félév végén az egyik hetedikesem pótvizsgára maradt magyarból, a többiek sikeresen zárták a félévet.

9 hónap távlatából azt mondhatom, hogy hálás vagyok a Jóistennek, hogy a Szent Ferenc Alapítványhoz kerültem. Lelki békére és önzetlen szeretetre találtam. A fiúk nagyon a szívemhez nőttek, mert szorgalmasak, segítőkészek, hálásak és önzetlen szeretetre vágynak, és én mindent megteszek, hogy megadjam nekik.

Fejér Mária-Boldog Apor Vilmos Ház

2007 novemberében lettem az 5 lányból álló család nevelője. Lassan azonban kibővült a családunk. A gyerekek hamar elfogadtak, és megszoktak engem, úgy érzem.

Jóindulatú, törekvő gyerekek, akik belátják, hogy itt jobb helyen vannak, mint ahonnan jöttek és ezért hálásak is. Hálájukat azzal fejezik ki, hogy szorgalmasan tanulnak és segítőkészek, akármilyen tevékenységről legyen szó.

A 7 hónap alatt szorgalmuknak eredménye lett. Mindenki sikeresen zárta a tanévet, javítva eredményeiken az első félévhez viszonyítva.

Sajnos, egy kislányunkról nem mondhatók el  a fentiek. Nem tudott beilleszkedni kis közösségünkbe. Véleményem szerint viselkedési rendellenességei egészségi okokra vezethetők vissza, aminek orvoslására szakembert igényel.

Ennek ellenére a családban összetartás van, a gyerekek önbizalma napról-napra nő.

Lelkesen készülnek a vakációra, de szívesen gondolnak arra is, hogy az új tanévet együtt kezdjük.