Kicsengették az egyetemről egy kovásznai házban nevelkedett fiút, Korent Antal-Eduárdot. Kommandóról jött hozzánk, nyolc évvel ezelőtt. Végig tisztelettudó, munkaszerető, vidám gyerek volt. Ma szárnyra kapott és agrármérnöki diplomájával elhagyta a fészket. Egyik szemünk sír, másik nevet…
Köszönjük mindazoknak akik bármivel is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a fiú meg tudja valósítani álmait.
Isten fizesse, Kolozsi Noémi nevelő
Anti is írt egy kedves levelet, mit büszke örömmel megosztunk,
Csaba t.
Nagy nap ez az én életemben, hisz ma van az egyetemi kicsengetésem. A mai naptól agrár mérnök vagyok, ami öröm számomra, hisz nagyon szeretek mezőgazdasággal foglalkozni, főleg állattenyésztéssel. Remélem, hogy ebben a szakmában fogok elhelyezkedni.
Köszönetet szeretnék mondani Önnek és Munkatársainak, hogy nyolc évvel ezelőtt befogadtak engem, lehetőséget adva a tanulásra, a haladásra. Nem voltak könnyű évek, rengeteget kellett tanulni, de tudom, hogy ez volt az egyetlen módja annak, hogy valamit elérjek az életemben.
Köszönöm, hogy tagja lettem egy keresztény közösségnek, ahol csak jóra és szépre tanítottak engem, ahol megtanultam, hogy párbeszéddel mindent meg lehet oldani, hogy fel lehet állni, ha elestünk, és újra lehet mindent kezdeni. Megtanultam, hogy a szeretet mindennél előrébb való, hogy jó dolog segíteni a kisebbeknek, az elesetteknek. Csomagom most tele van értékes dolgokkal, viszek mindent magammal, amit Öntől és Munkatársaitól kaptam.
Isten fizesse meg Önnek mindazt a jót, amit az évek során a gyerekeknek tett!
Kedves Támogatók!