Keresztanyám és keresztapám rendes emberek, Isten félők és Isten tisztelők. Keresztviz alá ők tartottak engem, de ez természetes volt, hisz anyám testvére igent mondott a felkérésre.

Mármint hogy engem istápoljon és vezessen a hit útján, férjével együtt. Jó munkát végeztek, a maguk részének eleget tettek, én már csak a rám eső részt kellett csiszolgassam. Isten a megmondhatója, hogy sikerült-e vagy sem jó kereszténynek lennem.

Most is emlékszem arra az el sem mondható jó érzésre, amikor én magam is keresztszülő lettem. Álltam az oltár előtt, kezemben egy icuri- picuri teremtménnyel és olyan kicsinek éreztem magam a feladathoz... aztán több gyereket tartottam karjaimban Isten színe előtt és fogadkoztam, hogy jó keresztszülő leszek.

Ezek a dolgok nekünk normálisak voltak, családban keresztül- kasul vállalt mindenki komaságot, mert ez így volt jó, így volt szokásban és egy- egy keresztelő mindig közelebb hozta egymáshoz a család tagjait.

Viszont én azokról a keresztszülőkről szeretnék beszélni, akiket nem köt sem vér kötelék, sem tartozás, mégis vállalják, hogy ,,fogadott,, keresztszülői legyenek azoknak a gyerekeknek, akiknek nehezebb sors jutott, akiknek elkel némi támogatás. Ezek az emberek nem tartják keresztvíz alá a gyerekeket, mégis sokszor többet tesznek értük, mint az igazi keresztszülők. Nem szeretnék neveket emlegetni, mert tudom, hogy ezek a jó emberek nem azért teszik a jót, hogy őket dicsérjék. Teszik a jót, mert hajtja őket a jóindulat, az empátia. Mert súgja nekik a Szentlélek, hogy valahol a világban olyan gyerekek vannak, akiket segíteni kellene, akik éheznek, fáznak, nincs tiszta ruhájuk. Ezek az emberek sokszor nem is értik,csak érzik a kényszert,hogy tenniük kell valamit.És elindulnak a napi egy eurók az Alapítvány felé és lesz tiszta ruha,meleg étel, tanszer, gyógyszer és ami kell. És lesznek levelek, fényképek, látogatások és telefonhívások. Milyen jól is esik érezni, hogy valaki gondol rám! Hogy elvisz táborba, hogy szemüveget vesz nekem és látom a betűket a táblán! Milyen jó tudni, hogy keresztanyám, keresztapám Karácsonykor segít az angyaloknak és azt kapom, amire igazán vágytam! És, ha jön a szülinapom, ajándékot kapok és köszöntőt. Milyen jó este, villanyoltás után elmesélni a szobatársaknak, hogy mit is írtak nekem a levélben... ha jön a csomag, elmondani, hogy ni, ezt a szép blúzt keresztanya küldte, ezt az inget keresztapa vásárolta nekem.

Ezek a jó emberek sokszor nem is látják azt a nagy örömet, amit ők okoznak gyerekeinknek, mégis teszik a jót, mert tenniük kell. Aztán, ha sikerült ellátogatni a védencekhez, bizony meglátják, ha tűzifa kellene, vagy fásszínt kellene építeni vagy éppen nagy a villanyszámla... és nem fukarkodnak, nem számolnak, csak teszik a jót, szünet nélkül. Odabújnak és együtt tanulnak a gyerekekkel, titokban letörölnek egy -egy könnycseppet a szemükből, mert nagy a teher, amit ezek a gyerekek hordoznak. Talán hálásak Istennek, hogy az ő gyermekkoruk szép volt és nem szenvedtek hiányt semmiben.

Isten működik és minden szegény gyerek mellé ad pártfogót, segítőt. Ezeknek az embereknek szeretném megköszönni, hogy nem zárkóztak be meleg otthonukba, gondtalan életük védőbástyái mögül is meglátták a szenvedést, a nélkülözést.

Valamikor minden jó tett megkapja jutalmát, tudom, hogy Isten látja mindazt a jót, amit Ti tesztek gyerekeinkért, házainkért. Legyetek áldottak és érezzétek áldásnak, hogy tudtok jók lenni. Köszönjük!

Noémi