Kedves Kovásznai nevelőnk, Ráduly Sándor verseket is ír.  Néhányat elküldött nekem is, és én büszkén, szeretettel megosztom veletek.

Csaba t.

Szeretettel küldöm a két legújabb versemet:

ÉBREDÉS

Mikor lassan lehull arcodról az éj súlyos leple,
Langyosan cirogatva pajkos nap süt szemedbe,
S álmaid édes honából csak keserű íz marad:
Az illat,a csók,a mind halkabban csengő ismerős hang,
Melyre most is dobban a láncravert,vérző szív,
De józan az ész,mely merészen új harcra hív,
S csak rajtad múlik,hogy a homályos tükört letörölve,
Múltba nézel réveteg  vagy remélve,nyíltan a jövőbe.

ÖNSAJNÁLAT

Megsárgult képen egy szürke árnyék,
Múltadból egy régi emlék,ez vagyok én.
Az enyém volt az eltévedt érintés,
Vérfagyasztó volt karodban az ölelés.
Hamis volt minden egyes szó ajkadról,
Júdás csókja ég lüktetve ajkamon.
Megsárgult kép,ez vagyok én,
Múltbeli régi emlék,szürke árnyék.