Egy héttel ezelőtt az öcsémmel, a húgommal és a kántorbácsival kirándulni indultunk a Hargita vidékére.
Útközben gyönyörködtünk a fenyők sokaságában és sudárságában. Megérkezésünk után jóízűen megebédeltünk egy kis erdős részen, az örökzöldek lombjai alatt.

D. a J. Kr!

Egy héttel ezelőtt az öcsémmel, a húgommal és a kántorbácsival kirándulni indultunk a Hargita vidékére.

Útközben gyönyörködtünk a fenyők sokaságában és sudárságában. Megérkezésünk után jóízűen megebédeltünk egy kis erdős részen, az örökzöldek lombjai alatt.

Madárcsicsergés, fenyőzúgás, bizalmas beszélgetés...

Hazafele, az út felénél, útjavításra lettünk figyelmesek. Por, türelmetlen munkások és sofőrök, munkagépek, nehezen járható útszakasz... kisvártatva magyar zászló lobogására lettünk figyelmesek... mi lehet? az útépítők magyar zászlót tűztek ki a munkagépeikre? talán megszületett a Székelyföld autonómiája? :-) Arra lettünk figyelmesek, hogy egy autó az utánfutóján egy gyönyörű, átlátszó üveg mögött a lengyelországi czestohowai Fekete Madonna kegyképét viszi. Leírhatatlan az az érzés amit akkor és ott mi négyen éreztünk! Az a hihetetlen megdöbbenés ami úrrá lett mindannyiukon! a Fekete Madonna háromszéki körúton egyenesen Lengyelországból a pálos kolostorból!

Bár fekete arccal van a Szűzanya megfestve, mégis gyönyörűen, éteri szépségű.

Fizikai szemmel nézve gyönyörű volt a zászlók és a virágok sokaságának színpompái között, de úgy gondolom, hogy a hívek hite még ennél is szebbé tette és teszi mindennap.

A (mély)megdöbbenés, csodálkozás a munkások arcán is észrevehető volt, szorgosan fényképeztek, hogy hazamenve elmondhassák, tovább terjeszthessék a Madonna tiszteletét!

A kántorbácsit az ihlette meg a legjobban, hogy abban a porfelhőben mégis mennyire égi volt a Szűzanya tekintete... nem mondott mást csak annyit, hogy imádkozzunk... elimádkoztuk a Most segíts meg Máriát, talán életünk egyik legmélyebb imája volt... Mosolyogtunk...

A testvéreimet is meglepte, bár nem tudták, hogy mi az, de látni lehetett rajtuk a csodálkozás mellett a boldogságot is, hisz nem mindennapi látványban volt részük.

Ott, abban a pillanatban (azt hiszem, hogy mindnyájunk nevében beszélhetek, hogy) föl sem fogtuk  emberi ésszel, hogy minek is lehetünk tanúi...

Miután hazaérkeztünk, nagy örömmel meséltük az otthon maradottaknak az úton átélt élményeinket, a nevelőnéni csak ennyit mondott: " Már csak ezért is megérte".

Kissé elcsendesedve, újra eszembe jutott a tavalyi lengyelországi zarándokút amelynek fő helyszíne Czestohowa városa volt. Akárhányszor erre az útra gondolok soha nem fogom tudni fölfogni sem az eszmei, sem a lelki  értékét. Több száz zarándokkal együtt könyörögtünk és szentségimádási órát végeztünk a lengyel nép pártfogója előtt.

Az elmúlt napokban Mária ünnepek sorozatát ünnepeltük. Törekednünk kellene, hogy a szürke hétköznapokban el tudjunk csendesedni és gyermeki bizalommal a Szent Szűzhöz imádkozni. Napjainkban is számtalan kisebb, nagyobb csoda történik de általánosan csak szerencsének vagy véletlen egybeesésnek van tulajdonítva. Azonban keresztény ember így nem gondolkodhat!

A maroknyi lengyel nép a Fekete Madonnához könyörög, mi a csíksomlyói Szűzanyához... de nem is ezen van a lényeg, hanem azon, hogy van egy égi Édesanyánk akihez bármikor bizalommal fordulhatunk, mint eltévedt vagy hálátadó gyermek.  Nemsokára október (hónap) közeledik, a Szűzanya hónapja. Szakítsunk időt a rózsafüzér imádkozására lelkünk üdvösségéért és az égiek legnagyobb dicsőségére.

Szeretettel,

Jonica Xénia
Kovászna