Mindenkinek vannak előítéletei, elvárásai önmagával, családjával és a társadalommal szemben.

Előítéleteink és elvárásaink jellemeznek minket, és befolyásolják életünket is, de vajon mi e két szó igazi értelme? Nos, az előítéletek lehetnek pozitívak és negatívak. A pozitív előítéletek általában jóakaratú, szerény, alázatos és jószívű embereknél szoktak jelen lenni, akik ha ránéznek valakire nem rögtön a rossz tulajdonságokat veszik észre, hanem optimistán próbálnak jót keresni az adott személyben. A negatív előítéletek általában olyan emberekben „születnek”, akik magukkal sincsenek megelégedve. Folyton áskálódnak és harcolnak saját magukkal és ez által embertársaikkal is. Az ilyen emberek pesszimisták. Persze a pesszimistáknak többféle magyarázatuk is van viselkedésükre. Gondoljunk csak azokra, akik kiskorukban lelki vagy testi sérüléseket szenvedtek az ilyenek egy életre elkísérik őket, vagy gondoljunk azokra a nőkre, akiket megerőszakolnak, ők egy életre félelemmel néznek a férfiakra és nem tudnak megbízni bennük, ami jogos is.

Természetesen, az optimisták és a pesszimisták ellentétei egymásnak. A különbség az, hogy az optimista negatív irányba csalódhat, míg a pesszimistának vagy igaza van, vagy kellemesen csalódik.

Az elvárások is többfélék lehetnek: iskolai, munkahelyi, családi, társadalmi elvárások. De vajon vannak-e saját magunkkal szemben elvárásaink? Sokszor megfelelünk a fenti elvárásoknak, de saját magunknak nem. Tudunk-e olyan elvárásokat tűzni ki célul saját magunknak, amit el tudunk érni? Tudunk, de ezek az elvárások apróak kell legyenek, mivel ekkor lesznek építő jellegűek, de tanulhatunk másoktól is. Vannak olyan esetek is amikor mi magunk elvárunk sok mindent, de cserébe nem teszünk semmit. Az ilyen ember meg van elégedve magával? A válasz: nem. Lehet, hogy rejtegeti, de tudja jól, hogy nincs megelégedve sem sorsával, sem belső, sem külső tulajdonságaival. Ott, legbelül, ő maga is tudja, hogy nincs minden rendben csak „eldugja” ebbe a rohanó világba, a szürke hétköznapokba „csomagolva”.

Az előítéletek és az elvárások szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ahhoz, hogy ítélkezni tudjunk mások fölött először nézzünk magunkba és ott keressük meg a hibákat, aztán embertársainkban, hiszen Jézus is azt mondta azon zsidóknak, akik házasságtöréssel vádoltak egy asszonyt: „Az dobja rá az első követ, aki bűntelen.”

Ha nincsenek másokkal szemben előítéleteink, akkor nincsenek túlzott elvárásaink sem. Csak olyasmit várjunk el mástól, amire tudjuk, hogy képes és biztassuk, hogy harcoljon saját maga érdekében.

Dénes Boglárka, Kovászna