Beszámoló az országos történelem olimpiászról, ahová eljutott egyik lányunk is, de keserű szájízzel jött vissza...ez a lány tavaly megnyerte az országos hittan olimpiát.
Olvassátok szeretettel:
Noémi
Valóban. Mindez már március 9-én elkezdődött, amikor a megyei történelem tantárgyversenyen első helyezést értem el a XII. osztályosok körében.
Az országos szakasz az idei év „iskola másként” nevezetű héten, április 1-5 között volt napirendre tűzve, Szeben városában. A további felkészülésre bő három hetem volt, ezt az időszakot pedig azt hiszem, hogy kellőképpen kihasználtuk a tanárnénimmel együtt, annak ellenére, hogy az eredmény mégsem ezt tükrözi...
Húsvét hétfőn a tanárnéni és négy másik diák társaságában elindultunk Szebenbe... az úton az izgulás mindenkit a hatalmába kerített kisebb vagy nagyobb mértékben...
Megérkezvén a szebeni vasútállomásra, egy helyi történelemtanár személyében lelkes idegenvezetőre és pártfogóra találtunk.
A szálláshely három csillagos hotel és annak kétszemélyes szobái... elméletileg nekem is kellett volna legyen egy szobatársam de valamilyen okból kifolyólag mégis egyedül „birtokolhattam” az óriási, kétszemélyes franciaágyat, a hűtőszekrényt, a teraszt, a fürdőszobát, a tv-t és a ruhásszekrényt...
A megnyító a szokásos módon zajlott... minimum kilenc, tíz köszöntő beszéd, áldás az ortodox metropolitától...stb Vacsora után a tervezett ismétlés helyett a tanárnénivel töltöttem az időt, mert ő önbizalommal és mindenféle biztató mondatokkal próbált bátorítani ...
Másnap, április 2-án, kedden 10.00-13.00 óra közt nagy reményekkel és önbizalommal oldottam a tételt, hiszen nem találtam nagyon ördöngősnek, hisz a „kedvenc témám, időszakom”-ról kellett értekezzek, pontosabban „Nagy Románia megalakulása a politikai tervezetektől a nagy egyesülésig”... mégis az eredményhirdetés nagyon csalódottá és elkeseredetté tett, mert az I tételre néhány pont kivételével maximumot kaptam, míg a II. tételre a teljes pontszám felét ... bizonyára teljes joggal nyerte meg az első helyezést az a két tanuló akik 10-es minősítést kaptak a dolgozatukra, de annyit én is szeretnék hozzáfűzni, hogy én is tudom, hogy mit tudtam és írtam...
A tanárnénim számtalan okot felsorolt arra, hogy tekintsek el az eredménytől és legyek büszke arra, hogy én képviseltem Kovászna megyét a XII. osztályosok közül, a 47 XII-es diák közül én voltam egyedül magyar résztvevő és nem utolsó sorban nem lettem teljesen az utolsó sem... persze jól estek a vigasztaló szavak, érvek, de az eredményhirdetés utáni percekben a csalódottság nagyobb volt mindennél... természetesen nem vágytam az első helyezésre, de valahogy az utolsó tízre sem...
A tételek megoldása és az ebéd után rögtön maradandó és értékes kirándulási körútra indultunk... a környékbeli falvak múzeumai, tradiciói, házai, kultúrái nem mindennaposak voltak számomra. Néha már soknak tűnt a sajátságos hagyományok ápolása és bemutatása... de az övék- minden csak nézőpont és hozza állás kérdése. Este voltunk a Nemzeti Színházba egy Ion Luca Caragiale mű előadásán.
Szerdán Szeben városát próbáltuk felfedezni... azt hiszem, hogy, mint kis városban élők „nagy fába vágtuk a fejszénket”. A Bruckental Múzeum gazdag kiállításai, a Szépművészeti Galéria kincsei... felejthetetlenek. „Magánfelfedező úton” az idegen vezetőnkkel bejártuk nagyrészt a város nevezetességeit, így pl. a különböző felekezeti templomokat, várostornyot, Hazugok hídját... stb. Estére már a társaság kivétel nélkül nagyon elfáradt a gyaloglástól, izomláztól és az egész nap eső esőtől...
Csütörtökön a hivatalos eredményhirdetés után haza indultunk... néha még most is nehéz szívvel gondolok vissza a történtekre, de változtatni már úgysem lehet... a hozza álláson viszont igen... túl vagyok már egy második sikeres történelem próbaérettségin, izgatottan várom az utolsó hetek óráit és nem utolsó sorban a végső júliusi érettségit, mindez TÖRTÉNELEMBŐL.
Ezúton is köszönöm Tánczos Szende történelem tanárnéninek az önzetlen türelmet, a rengeteg bátorítást és közvetlenségét amit a felkészítők és más alkalmakkor is tanúsított, köszönöm és további jó munkát - no meg több történelmet szerető diákot kívánok nekiJ.
Tényleg minden csak nézőpont kérdése... valóban egy felejthetetlen „iskola másként” hetet töltöttem Szeben csodaszép városa és környéke meglátogatásával, hiszen az itthoni szervezett programok mindezt nem tartalmazták (volna).
„DIVICTUS VINCIT!”
Jonica Xénia,
Kovászna
2013.04.20